Nagyon magasan és nagyon mélyen is
Az 1988-as olimpián, Szöulban számunkra szomorú szenzációval szolgált Szanyi Andor: nem sokkal a negyedik helyétől búcsúzni kényszerült Csengeri Kálmán után, a magyar súlyemelők közül másodikként ugyancsak megbukott doppinggal. A nagy tehetségnek számító Szanyi és az ő ötkarikás sikeréért szorítók így csak rövid ideig örülhettek a 100 kilósok közt kiharcolt második helyének. Pozitív mintája nyomán ezüstérmét elvették, itthon egy, a nemzetközi színtéren pedig két évre szóló versenytilalommal sújtották. Ami azért is lehetett fájó, mert rásegítés nélkül is súlycsoportja egyik legjobbja volt, erős és pazarul technikás, igazi világklasszis, aki vb- és Eb-érmek gazdag kollekcióját gyűjtötte be diszkvalifikálása előtt, majd még visszatérését követően is.
A serdülő magyar bajnoki címtől a korosztályos vb-aranyakig
A Mezőcsáton született Szanyi itthon először 1982-ben hallatott igazán magáról, amikor a Leninvárosi MTK, pontosabban a névváltoztatás után ekkor már Olefin SC versenyzőjeként 18 évesen serdülő magyar bajnok lett félnehézsúlyban. 1983-ban pedig már az ifjúsági világbajnoki címet is megszerezte összetettben 377,5 kilóval úgy, hogy szakításban és lökésben is ezüstéremig jutott. Nem sokkal később pedig már korosztályos világ- és Európa-bajnok. 1984-ben a két világversenyen begyűjtötte mindhárom aranyat.
Érem érem hátán: felnőtt világversenyes termése 21 medál
Az 1980-as évek általa kiváltott igazán zajos sportági sikerei a mázsások között, a kisnehézsúlyban az évtized derekán kezdődtek, már a felnőttek mezőnyében. Rögtön három aranyat akasztatott a nyakába az 1985-ös södertäljei világbajnokságon, majd - a szakításezüst mellé - két első hely jutott neki az 1987-es reimsi Európa-bajnokságon. És ha precízen akarnánk folytatni, roppant nagy bajba kerülnénk, hiszen tényleg irdatlan statisztikai halmazt tenne ki, ha valamennyi világversenyes medálját tételesen felsoroljuk. Úgyhogy maradjunk a szöuli olimpiai fejreállás előtti gyűjtemény összesítésénél: a junior vébék 4 aranya és 2 ezüstje, és a junior Eb-k 3 aranya után a felnőtt-világbajnokságainak mérlege nyolc érem. Az összetétel 3 arany és öt bronz, az Eb-ken pedig kilenc medál, 4-1-4-es színelosztásban. (Zárójelben annyit említsünk még meg e helyütt, hogy Szöul, vagyis az újrakezdés után egy ezüstöt és három bronzot pakolt hozzá Eb-kollekciójához, így a teljes kontinensbajnoki össztermése 13 medál, 4-2-7-es felbontásban.
A visszatérés
A szöuli olimpiáig több mint 80 országos csúcsot állított fel. Már csak ezért is előzte meg nagy érdeklődés visszatérését, amelyre 1989-ben került sor, miután a magyar szövetség elengedte büntetésének hátralévő részét. A rehabilitálás csak a hazai versenyekre vonatkozott, a világszövetségtől kapott, és a nemzetközi viadalokra érvényes kétéves eltiltás továbbra is érvényben maradt. Így az 1989-es ob után - ahol ezüstérmes lett - az igazi újrakezdés 1990-ben, a novemberi budapesti világbajnokságon következett be. "Nem tudom, mire leszek képes - nyilatkozta az MTI-nek fellépése előtt. - Így azt se tudom megmondani, hány kilóra vagyok jó, vagy hogy a teljesítményem milyen helyezésre lehet elég. Hogy mit szeretnék? Természetesen vagy 430 kilót. Csakhogy ez ma már nekünk, akik becsületesen készülünk, képtelen feladat, ennyit még megközelítőleg se fogunk tudni még egyszer" - mondta Szanyi, aki Szöulban 407,5 kilóig jutott. Aztán a hazai vb-n, miután a szeptemberi országos bajnokságot megnyerte (365 kilóval), igazán kitett magáért. Óvatosság ide, gyengébb fizikai állapot oda, három remekbe szabott gyakorlattal óriási balszerencsével csúszott le a világbajnoki dobogóról, és lett végül negyedik, 392,5 kilogrammos összetett eredménnyel.
Második olimpiája sem volt sikeres
Szanyit az 1991-es Európa-bajnokságon a 110 kilósok közt két bronzéremre volt képes, de az igazi nagy diadalok már elmaradtak. Második olimpiáját sem övezte siker: az 1992-es barcelonai olimpián csupán az első szakításgyakorlatát csinálta meg, az összes többi fogását elrontotta, és kiesett. Az 1993-as búcsúévében a világbajnokságon ugyan még felvonult a versenyzők bemutatásakor, gyakorlatot azonban nem tudott bemutatni, a bemelegítésnél ugyanis megsérült. Az az évi Európa-bajnokság is csak keserűséget hozott neki: három érvénytelen fogást bemutatva helyezetlen maradt. Ezek után - a hazai ob-elsőségek, és újabb magyar csúcsdöntések dacára - határozott úgy, hogy felhagy a versenyszerű súlyemeléssel.