Négyből egyszer sikerült
Nem nevezhető a szerencse különös kegyeltjének Rehus-Uzor György, akinek csak egyszer sikerült olimpiára kijutnia, noha négyszer is megpróbálta, hogy indulhasson az ötkarikás játékokon.
A nagy kivétel: Montreal
Az 1946. július 10-én Budapest született, 1972-től Kőszegen élt sportembernek München évében még csak a tartalék szerepe jutott, Montrealban, 1976-ban végre versenypódiumra állhatott, 1980-ban Moszkvába nem ő utazott, a Los Angeles-i olimpiára pedig már nem mehettek a magyar sportolók, így az ő életéből is kimaradt az 1984-es csúcsviadal. Montreali szereplésének „utóélete” is volt, mivel Rehus-Uzor a félnehézsúlyúak kategóriájában - 157,5 kilós szakítással és 192,5 kilós lökéssel - 350 kilogrammos összteljesítménnyel eredendően az ötödik helyen végzett, ám utóbb az előtte végzett amerikai Phil Grippaldit szteroidhasználat miatt kizárták, így a magyar emelő a negyedik helyre lépett előre. Még egy „jelenlétes” olimpiája volt: 1992-ben, Barcelonában a válogatott edzőjeként segítette a súlyemelők munkáját.
Világbajnokságon ezüstig jutott
Versenyzői pályafutásán értékes érmeket is szerzett a 90 kilósok között. Az 1978-as világbajnokságon, Gettysburgben szakításban ezüstöt érdemelt ki 165 kilós gyakorlatával, összetettben pedig 365 kg-ig jutott, amivel a teljes lajstromban ötödik lett, pedig ez volt élete legjobb teljesítménye. Amellyel amúgy a montreali olimpián ezüstérmesként végzett volna. Európa-bajnokságokon többször is dobogóra állhatott eredményhirdetéskor: 1976-ban, Berlinben a lökés, 1977-ben, Stuttgartban a lökés és az összetett, 1978-ban, Havirovban pedig a szakítás bronzérmét harcolta ki. Magyar bajnok három alkalommal volt, 1973-ban, 1974-ben és 1976-ban.
Edzőként egy másik sportágban jeleskedett
Visszavonulása után ugyancsak háromszor nyert a 35 év feletti sportági mestereknek kiírt világbajnokságokon. Bár edző szeretett volna lenni, nem kapott fajsúlyos feladatot, elveszítette kapcsolatát sportágával, egy rokonsportágban, erőemelésben viszont magyar világbajnokot is nevelt.
Haladás mindvégig
Intézeti gyerekként felnőve Rehus-Uzor György Ikerváron fejezte be az általános iskolát, de a súlyemeléssel már Győrben került közelebbi kapcsolatba. Németh Pálnak köszönhetően 1965 júniusában a Szombathelyi MÁV Haladás Vasutas Sportegyesülethez igazolt, amelyhez sportolói karrierje végéig hű maradt. Tóth Géza volt a nevelőedzője, aki felfedezte és segítette kibontakoztatni tehetségét. Még előtte állt a felnőttsikereknek, amikor a jóvágású, és már fiatalon népszerű emelő „rendezvényarc” lett: az 1970-es szombathelyi Európa-bajnokság plakátjáról ő köszönt vissza.
A Magyar Sportért Emlékérem kitüntetettje
2010-ben, amikor díszközgyűlésen ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját a Haladás VSE, a Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatát vehette át. Alig egy hónappal 74. születésnapja után, 2020. augusztus 20-án, kőszegi otthonában hunyt el.