Nyolcadikként végzett a londoni olimpián
A második világháború utáni első olimpián, 1948-ban Londonban első magyar súlyemelőként lépett fel a legkönnyebbek között versenyző Porubszky Ernő. A légsúlyúak – vagyis a legfeljebb 56 kilósok – tizenkilenc fős mezőnyében 25 évesen igyekezett minél előrébb végezni, végül a 12. hely jutott neki. Az MTE klubszíneiben emelő Porubszky Ernő nyomásban 72,5; szakításban 87,5; lökésben pedig 110 kilót teljesített, így lett 270 kilogramm az összetettje. Előtte négyen is 272,5 kilóval zártak, tehát ha öt kilóval többet hoz össze a brit fővárosban, sokkal jobb pozícióban fejezhette volna be ötkarikás fellépését. A 275 kg amúgy a magyar bajnokságban később összejött neki, a 272,5 kg pedig nem is egyszer sikerült, példának okáért először a londoni olimpia évében rendezett ob-n.
A légsúly verhetetlen magyar bajnoka volt
Porubszky Ernő, aki 1948-tól volt válogatott, 1945 és 1955 között tíz országos bajnoki címet szerzett, az első kettőt pehelysúlyban, 1947-től pedig kivétel nélkül a légsúlyú kategóriában. Csupán egy évben, 1951-ben, nem győzött. Az első diadalt 255 kg-os összeredménnyel érte el, majd évről évre javítva jutott el 1948-ra a 272,5 kilogrammig. Ennyi volt az összetettje 1949-ben is, és átmeneti „visszafogottság” után karrierje utolsó három évében újfent kiemelkedő végeredményekkel állt elő: 1953-ban 272,5; 1954-ben 275; 1955-ben pedig 270 kilogramm állt a neve mellett.
Az MTE-től a Vasasig
A Munkás Testedző Egyesületben (MTE) indult súlyemelő pályafutása 1945-ben, majd következett 1949-től a Csepeli MTK (később Csepeli Vasas), és utolsó klubjaként 1955-ig a Vasas. Öt nappal 84. születésnapja előtt, 1997. május 5-én hunyt el Budapesten.