Nemessányi

Árpád

Háborús időben, 1944. május 15-én született Budapesten Nemessányi Árpád, aki két olimpiára is kijutott, s mindkettőn a hatodik helyen végzett. A félnehézsúlyúként begyűjtött Eb-ezüstje mellett a hatvanas évek elején nem kevesebb, mint 23 ifjúsági világcsúcsot állított fel.

A 170 centis magasságához erős test, eszményi alkat, kiváló izomzat társult, mindez a megszerzett technikai tudással együtt alkalmassá tette nagy eredmények elérésére. Mielőtt a súlyemelés mellett elkötelezte volna magát, 1960-tól egy évig a Ferencvárosban kajakozott. Néhány hónappal később a Kossuth Lajos Közgazdasági Technikum testnevelő tanára, Tállay János terelte új útra: átirányította Csinger Gyulához, a MAFC súlyemelő szakosztályának edzőjéhez. Az érettségit követően - mivel a MAFC abszolút amatőr klub volt - 1962 nyarán átigazolt a Csepel SC-be, és még abban az évben - tizennyolc esztendősen – valósággal berobbant a magyar súlyemelés élvonalába.

Igen hatásosra sikeredett a szőke legény bemutatkozása a sportágban: a BKV Előre sportcsarnokában rendezett versenyen valamennyi fogása új országos ifjúsági csúcs volt. Ám nem pusztán ezért - és korosztályos világrekordjaiért - válhatott belőle nemzetközileg is magasan jegyzett súlyemelő. 1962 azért is lett meghatározó év versenyzői karrierjében, mert Budapest rendezte a felnőtt világbajnokságot, ahol a Kisstadionban az olimpiai bronzérmes Veres Győző a sportág első magyar világbajnoki címét szerezte meg, s a nagy diadalnak Nemessányi egészen közeli tanúja volt.

„Jómagam ott még csak a tárcsákat cserélgethettem a legnagyobbaknak. Veres Győző ott lett először világbajnok. Vele ettől kezdve szoros barátságba kerültem. Ő soha nem rejtette véka alá a véleményét, s ez vissza is ütött. 1965-ben például el akarták hitetni a közvéleménnyel, hogy nem vagyok jó formában, ezért nem mehetek ki Teheránba, a vb-re. Erre szolidaritásból ő is lemondta a részvételt. A világbajnoksággal egy időben itthon rendezett egy amolyan „bizonyító” viadalt. Az eredményemmel negyedik lehettem volna Teheránban...” – mesélte évekkel később a JochaPressnek adott interjújában Nemessányi Árpád, aki a kétszeres olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok Veres Győző leghíresebb tanítványának bizonyult, nem kis mértékben közös tréningjeiknek köszönhetően.

„Csóró, háromgyermekes családból származtam, így nekem többszörösen is nagy dolog volt eljutni két olimpiára, közben a fél világot végigutazni a sport révén. 1964-ben nehezebb testsúlyom miatt lettem ötödik helyett hatodik a tokiói játékokon a 90 kilósok súlycsoportjában, s ugyancsak a hatodik helyen végeztem 1968-ban, a mexikóvárosi olimpián is” – emlékezett vissza ötkarikás szerepléseire. A japán fővárosban 460 kilóig jutott, hét és féllel lemaradva a bronzérmestől, míg Mexikóban – ugyancsak a félnehézsúlyúaknál - 482.5 kilót emelt összetettben, tíz kilóval kevesebbet, mint a harmadik helyezett.

Világbajnokságokon be kellett érnie a dobogótól távolabbi helyezésekkel, így egyszer vb-ötödikként, két ízben pedig vb-hatodikként zárt. Ám az 1964-es – sorszáma szerint 44., de orosz földön első alkalommal megrendezett - moszkvai Európa-bajnokságon, húszévesen meglett neki a hőn áhított világversenyes medál is. Jelesül ezüstöt érdemelt ki összetettben, 450 kilogrammos produkciója jutalmául.

Az abban az időben idehaza különösen erős felsőbb kategóriákban igencsak meg kellett harcolni az elsőségért. Nemessányinak, aki 1967-ben Csepelről a Tatabányai Bányász Sport Clubhoz igazolt át, s 1972-ben vonult vissza az aktív versenyzéstől, kétszer sikerült felnőtt magyar bajnokságot nyernie, érdekes módon mindkettőt nehézsúlyban. Először 1968-ban győzött 467,5 kilóval, majd 1971-ben 520 kilogrammal.

Befejezve a versenyzést, előbb az Építőkben, majd a BKV Előrében tanította a tudnivalókat a súlyemelőknek, de az élet úgy hozta, hogy csak 1985-ig edzősködött. Még a MAFC képviseletében tagja volt a hazai szövetség edzőbizottságának, majd már nyugdíjasként nemzetközi versenybíróként tartotta meg kapcsolatát a sportággal.