Fontos pontok névadója
A Magyar Olimpiai Bizottság Hajós Alfréd-emlékérmét vehette át 2020 decemberében a magyar és a nemzetközi súlyemelés jeles alakja, Nagy Róbert, akit 2021-ben újabb kitüntetésre találtak érdemesnek: június 22-én – a Magyar Sport Napja alkalmából – miniszteri elismerésben részesült.
A székesfehérvári születésű sportember – a sportágban általános használt becenevén Robi – nemcsak versenyzőként, hanem műszaki és sportszakemberként is nagyot alkotott. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a válogatott tagjaként kijutott az 1964-es tokiói olimpiára, ahol légsúlyban, vagyis 56 kg-ban a 9. lett. Azon kívül kétszeres Európa-bajnoki ezüst- és kétszeres bronzérmes is volt, később pedig bekapcsolódott a nemzetközi sportági szövetség, az IWF életébe. Többek között technikai igazgatóként dolgozott általános megelégedésre, amit több IWF-elismerés is visszaigazolt, így 2011-es beválasztása a Hall of Fame-be, a sportági hírességek közé. Ő volt az, aki a korábban hagyományosan használt Sinclair-pontszámítás helyettesítésére kifejlesztette a súlyemelők eredményességének mérésére és a produktumok összevetésére minden korábbinál alkalmasabb számítási szisztémát, az úgynevezett Robi-pontok rendszerét.
Az első Eb-érmek, vb-helyezések
Nagy Róbert 21 évesen, 1961-től lett válogatott, amelynek 1970-ig volt a tagja. A MAFC-ban 1963-ig emelt súlyt, majd a Testvériség következett 1967-ig, míg a szombathelyi Haladás VSE-nek 1968 és 1972 között volt a versenyzője. Első jelentős nemzetközi sikerét 1961-ben aratta, amikor is a bécsi világbajnokságon légsúlyban kilencedikként végzett összetettben 295 kg-mal. A vb ekkor még Európa-bajnokságnak is számított, s a kontinentális rangsorban az ötödik hely lett az övé. Ebben az esztendőben nyerte első magyar felnőttbajnoki címét, amelyet még hat további hazai elsőség követett - az utolsó 1971-ben, miközben 1965-ben edzői képesítést is szerzett. Az 1962-es budapesti vébén a 310 kg ötödik helyet ért számra, egyszersmind Eb-bronzot is összetettben, a következő esztendőben Stockholmban produkált 312,5 kiló pedig világbajnoki ötödik és Európa-bajnoki második helyre volt jó.
Tokióban 9., Moszkvában ezüstérmes lett
A tokiói olimpián, 1964-ben a három fogásnemben - nyomásban 100, szakításban 105, lökésben 125 kilót teljesítve - összetettben 330 kilogrammig jutott, amivel kilencedik lett, akárcsak a vb-sorrendben, az az évi moszkvai kontinensviadalon elért 315 kg pedig Eb-ezüstöt hozott a konyhára.
Az 1965-ös teheráni vb-n 330 kilóval összetettben ötödikként végzett, a szófiai Eb 317,5 kilója pedig a negyedik helyre jogosította. Egy-egy pozícióval előrébb lépett a következő esztendőben, vagyis a 330 kg-mal Berlinben világbajnoki negyedik és Európa-bajnoki bronzérmes lett egyidejűleg. Az 1969-es varsói fellépése viszont - az 52 kilósok közé, vagyis lepkesúlyba lefogyasztva - már kevésbé volt sikeres, mivel a vébén hatodik, az Eb-rangsorban pedig negyedik volt a legjobb helyezése. Nemzetközi búcsúévében, 1970-ben, amikor Szombathelyen volt az Európa-bajnokság, a légsúlyúaknál összetettben helyezetlen maradt, s be kellett érnie szakításban a negyedik, nyomásban pedig a hatodik pozícióval. A hazai versenyektől való elköszönést pedig az a harmadik hely jelentette, amelyet az 1972-es országos bajnokságon ért el az 56 kilósok mezőnyében.