Likerecz

Gyöngyi

Bár ötkarikás érmet nem sikerült szereznie, olimpiai negyedik és ötödik helyezésével a legeredményesebb magyar női súlyemelők közé tartozik Likerecz Gyöngyi, aki az Oroszlányi Városi Sportegyesület (OVSE) színeiben aratta sikereit, nem kevesebb, mint harminc világversenyes medált nyerve.

Az 1983. május 28-án Oroszlányban született kiválóság édesapjának, Likerecz Jánosnak az irányításával hamar jelezte a hozzáértőknek, hogy komoly tehetség, és nagy céljai lehetnek a tárcsák világában. Ahová nála teljesen egyenes út vezetett. „Lényegében beleszülettem a sportágba, édesapám súlyemelő volt, később edzősködött, a két bátyám néhány évvel előttem kezdte a sportágat, én 1990-ben, hétévesen csatlakoztam hozzájuk” – mesélt a magától értetődő választásról.

A 172 centisre nőtt, erős testi felépítésű lány már kora tinédzser éveiben letette névjegyét, amikor serdülő Európa-bajnoki címeket szerzett 1997-ben, 1998-ban, majd 1999-ben egyaránt. Az első aranyakat ráadásul a Tatabányán rendezett korosztályos Eb-n gyűjtötte be, összesen pedig kilenc kontinenselsőséget szerzett serdülőként. A junior-világbajnokságokon is kilenc érmet akasztottak a nyakába, aranyat három, ezüstöt egy, bronzot pedig öt alkalommal, e korosztály Európa-bajnokságairól pedig három első és három második hely gazdájaként utazhatott haza. Az utánpótlás-évjáratúként megvalósított medálszerzések közben a felnőttek mezőnyében szintén hatalmas sikereket aratott. Már azelőtt is, hogy nagykorúvá lett volna...

Óriási élményként élte meg, hogy tizenhét évesen indulhatott a 2000-es nyári ötkarikás játékokon, Sydney-ben, ahol a női súlyemelés debütált az olimpiai programban. Ötödik lett 227,5 kilogrammos összetett eredményével, amelyet 105 kilós szakítással és 122.5 kg-os lökéssel hozott össze. „Sajnos volt rontott gyakorlatom is, de akkor nem volt esélyem az éremre, összességében elégedett és boldog voltam az ötödik hellyel” – mondta egy interjúban, hozzáfűzve, hogy sportpályafutása legjobb időszaka viszont a 2001-es év volt.

„Tizennyolc évesen három aranyérmet nyertem a felnőttek között a trencséni Európa-bajnokságon, majd az antalyai világbajnokságon is. És mindezt megkoronázta az év női sportolója díj” – emlékezett vissza a 2001-es diadalsorozatra, s különösen büszke volt rá, hogy az újságírók azzal együtt is őt látták az év legjobb magyarjának, hogy a súlyemelés ekkor tájt már nem számított idehaza annyira népszerű sportágnak. A legmagasabb szintű elismerés sem maradt el: munkássága jutalmaként Mádl Ferenc államelnök a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta részére.

Külön érdekesség, hogy Likerecz Gyöngyi, aki 15 éves korától már közvetlenül a „pluszosok” alatti kategóriában, a 75 kg-ban emelt, előbb lett felnőtt vb- és Eb-győztes, mint országos bajnok, s még mindig húszon innen volt, amikor 2002. június 4-én világcsúcstartóvá lépett elő, miután a havirovi junior-vb-n lökésben 143 kilóra srófolta fel a felnőttrekordot.

A kilátásai több mint ragyogóak voltak Sydney után és a 2004-es athéni olimpia előtt, csakhogy a balsors közbeszólt. Előbb elhúzódó csukló-, majd az azt követő vállsérülése és az elkerülhetetlen műtétek miatt két esztendős kényszerpihenőt kellett tartania. Végül meggyógyult, ám alig öt hónapja maradt a felkészülésre. És bár dicséretesen helyt állt, az olimpiai éremről szőtt álma álom maradt. Hiába küzdött hatalmasat, a két érvényes fogással elért 257,5 kg-os összteljesítmény az olimpiai dobogó helyett a 4. helyre volt elég a görög fővárosban.

Athén után, 21 évesen visszavonult, maradt Oroszlányban, de nem csupán a versenyzéssel hagyott fel, a súlyemelésnek is teljesen hátat fordított. Hosszas szünetet követően tért csak vissza sportágához – már édesanyaként, hogy szorítson utódjának. „Ma már a lányom, Panka emel súlyt. Idén tizenöt éves, négy éve ismerkedett meg a sportággal, Attila bátyám az edzője. Van hozzá tehetsége, tavaly negyedik és ötödik helyezést ért el az U17-es Európa-bajnokságon” – nyilatkozta 2022-ben, s ami neki nem jött össze, azt talán éppen leánya lesz képes valóra váltani.