Világrekorddal lett vb-első
A világbajnoki címekig jutott súlyemelő Nyíregyházán született 1950. szeptember 12-én, és 2001. december 13-án, hosszan tartó betegség után hunyt el Tiszaújvárosban. Rövidre szabott életében azonban rendkívül eredményesnek bizonyult lepkesúlyban, vagyis a legkönnyebbek között a kiváló sportember, aki mesterének, a versenyzőként a legnehezebbek kategóriájában, ólomsúlyban világklasszis Ecser Károlynak köszönhetően vitte sokra. A kis-nagy emberpár találkozója, a közös munka 1973-tól sorra hozta a sikereket. A Leninvárosi MTK színeiben már 1974-ben világbajnok lett az 52 kilósok között Manilában, méghozzá 106 kilogrammos szakításvilágcsúccsal, s miután Montreal előtt pár hónappal történt ez, a végső győzelemre esélyesek egyikeként utazott ki az 1976-os kanadai olimpiára.
„Montrealban szakításban az utolsó kísérletemmel 107,5 kg-os teljesítményt értem el, amivel 2,5 kg-os előnyre tettem szert a nagy rivális Alekszandr Voronyinnal szemben. Tudtam, hogy a szovjet versenyző, a mindössze 140 centi magas egykori cirkuszi akrobata jobb nálam lökésben, így a minimális előny kevésnek bizonyult, hogy meglegyen az összetett elsőség, az olimpiai aranyérem” -– emlékezett vissza a történtekre Kőszegi György, aki 237,5 kilogrammos összteljesítménnyel lett olimpiai ezüstérmes.
“„
A hetedik világbajnoki érem is meglett
Ahogy két esztendővel korábban, 1976-ban is szakításban szerzett világbajnoki címet, összesen hét vb-érme közül pedig az utolsó kettőt 1977-ben gyűjtötte be, amikor jobbik fogásnemében harmadikként, összetettben pedig másodikként zárt az 52 kg-osok mezőnyében. Kibérelte magának a dobogót az Európa-bajnokságokon is, egyszer - 1976-ban - az arany is összejött, ráadásul az öt kontinens viadalon, amelyen színre lépett, egy bronz mellett nem kevesebb, mint tizenegy ezüstöt akasztottak a nyakába.
Moszkvában csupa érvénytelen kísérlet
Összesen húsz világversenyes medál került teljes sportolói kollekciójába, amelyhez még utolsó nagy fellépésén, az 1980-as moszkvai olimpián is szeretett volna hozzátenni legalább egyet az Olefin SC versenyzőjeként. A szovjet főváros azonban nem hozott neki szerencsét: itt eggyel feljebb, légsúlyban, tehát az 56 kilósok között indult, de nem ért el helyezést, érvényes kísérlet nélkül esett ki a versenyből.
A tiszaújvárosi altemplomban nyugszik
Kőszegi György nem súlyemelőként, hanem tornászként csöppent a sport világába. Első választása mellett hat évig tartott ki, amikor is váltott súlyemelő bátyja hatására. Egyik interjújában elmesélte, hogy neki mindig tetszettek az erős emberek, s ő is azzá akart válni, már csak azért is, mert nagyon vékonyka kisgyerek volt, aki alig 158 centire nőtt. Amikor a tornát abbahagyta, elkezdett súlyemelőedzésekre járni, hogy aztán végleg ki is kössön ennél a sportnál. Tiszaújváros, amely 1970 és 1991 között a Leninváros nevet viselte, nem feledkezett meg jeles versenyzőjéről: emlékére évente súlyemelő viadalt rendeznek, melyen rendre ott van a díjátadók között családja is.
Kőszegi Györgyöt a tiszaújvárosi altemplomban helyezték örök nyugalomra.