A sportági módszertanban volt igazán otthon
1939-től a BVSC súlyemelőjeként versenyzett. Súlyemelőként nem alkotott maradandót, a második világháború alatt II. osztályú versenyeken indult. Legjobb eredményét 1942-ben érte el, amikor pehelysúlyban harmadik helyen végzett a vasutas bajnokságban. Szakvezetőként és szakíróként viszont nagyon is hozzájárult a sportági értékteremtéshez. Munkássága elismeréseként 1960-ban mesteredzői címet, 1961-ben pedig a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta. Többedmagával írt könyve - Súlyemelés címmel - 1950-ben jelent meg, amikor már a válogatott szövetségi kapitánya volt. Majd már egyedül jegyezte a szakma egyik alapművének tekinthető 1952-es kötetet, A súlyemelés módszertana címűt, amely 1952-ben látott napvilágot.