Súlyemelőnek született
Az égiek is súlyemelőnek teremtették – szólt a közkeletű vélekedés Jacsó Józsefről, aki 1962. június 1-én született Mezőkövesden, és olimpiai ezüstérmesként vonult be a sportág históriájába. A 190 centisre nőtt, erős izomzatú és arányos testalkatú fiatalember egy toborzást követően lett kiválasztva, s került a Diósgyőri VTK súlyemelő-szakosztályába, ahol nevelőedzője egy másik diósgyőri olimpiai ezüstérmes, Szűcs Lajos volt, majd Juhász István mesteredző kezei alatt pallérozódott tovább, és erősödött bele a 110 kilósok, vagyis a nehézsúlyúak kategóriájába.
Beszédes eredmények
Csendes, háttérbe húzódó típus lévén sportági ars poeticája így szólt: beszéljenek helyettem az eredményeim. És azok beszéltek is... Huszonegy évesen szerzett magának szerte a világban hírnevet, amikor is vb- és Eb-ezüstöt nyert. 1982-ben 185 kilós szakítással lett vb-második hely a jutalma, 1983-as nehézsúlyú sikerét – egy újabb ezüstöt - 410 kilogrammos összetett eredménnyel nyomatékosította, s ha már a vébéknél tartunk: egyformán 415 kilós produktummal 1986-ban bronzot, 1987-ben ezüstöt érdemelt ki. Összesített világbajnoki mérlege nyolc medál, öt ezüst és három bronz megoszlásban. Európa-bajnoki második helyből hármat gyűjtött be, amikor is – 1989-es utolsó versenyidénye előtt - elérkezett pályafutása kiemelkedő záró pillanata: az olimpiai szereplés Szöulban, 1988-ban.
A szöuli korona
A dél-koreai ötkarikás fellépés minden szempontból karrierje zenitjének tekintendő: a mindenkori legnagyobb vastömeget megmozgató magyar súlyemelőként 427,5 kilogrammot teljesített, s kapott érte olimpiai ezüstérmet úgy, hogy a második fogásnemben elbánt a 237 és fél kilós kolonccal is, miáltal ő lett a valaha volt legnagyobb súlyt kilökő magyar emelő. Nem véletlenül nevezte ő maga is sportkarrierje koronájának szöuli második helyét. A kilencvenes évek közepén visszatért sportágába, de derékfájdalma kiparancsolta a vasrudak mögül.
„1994-ben újra kedvet kaptam az emeléshez, s bár olimpiai álmokat nem kergettem, lejártam edzeni a konditerembe, aztán a derekam közbeszólt. Azt hiszem, úgy háromszáz kilóig jutottam. Azért fogtam neki, mert úgy láttam, van keresnivalóm, és most is érzek némi hiányérzetet a pályafutásom kapcsán" – mondta egy nyilatkozatában a kétgyermekes családapa.
“„
Az év emelője is volt
Fénykorában nemcsak a nemzetközi porondon, hanem idehaza is aratott diadalokat a versenypódiumon: 1985-ben és 1986-ban is országos bajnok lett, két ízben - 1983-ban és 1988-ban - a hazai szövetség az Év súlyemelőjének választotta. Szülőföldje sem feledkezett meg róla: Szöul évében, 1988-ban a "Mezőkövesd Városért" kitüntetést adományozták neki pályafutása elismeréseként, a település jó hírnevének öregbítéséért, fejlődésének előmozdításáért. Tenyérlenyomatát a miskolci városi sportcsarnokban található Sportcsillagok Fala őrzi.