Rövidre szabott élet olimpiai harmadik hellyel
Olimpiai bronz mellett világbajnoki elsőséget, s hat Európa-bajnoki érmet is szerzett Horváth György, akinek kevesebb, mint 45 esztendő adatott meg a földi létre: az 1943. december 21-én született súlyemelő Budapesten is halt meg 1988. október 17-én. A Csepeli temetőben nyugszik.
Hazai Eb-érmekkel indult karrierje
Alig négy esztendőbe sűrítette be pályafutásának jeles nemzetközi eredményeit, melyek sorát 1970-ben hazai környezetben, a szombathelyi Európa-bajnokságon nyitotta meg, ahol a válogatott újoncaként középsúlyban a lökésbronz mellett összetettben ezüstöt érdemelt ki 472,5 kg–mal. Ugyanebben az évben világbajnoki bronzhoz jutott Columbusban nyomásban, az 1971-es Eb-n, Szófiában pedig – ugyancsak a 82,5 kilogrammosok kategóriájában, ahol mindig is versenyzett - szakításban lett harmadik, míg a másik két fogásnemben és összetettben egyaránt ezüstöt kapott teljesítménye jutalmául.
A nagyágyú
A bulgáriai Eb után Orvos András, a válogatott vezetőedzője így értékelt vele kapcsolatban: „Horváth György is belépett a nagyágyúk sorába, 490 kilogrammos teljesítményénél eddig csak három szovjet versenyző ért el jobbat a világon. Ő is 500-as jelölt.” Noha az „ötszázasok” klubjának tagjai közé végül nem sikerült belépnie, azért az 1971-es vébé sem maradt Horváth-sikerek nélkül: lökésben a második, összetettben pedig - 480 kilóval - a harmadik helyen végzett.
Élete legjobbjával olimpiai bronz
Az 1972-es olimpián is többször fogadhatta a gratulációt a dobogón a középsúly eredményhirdetésein a 172 centis kiválóság. A legnagyobb értéket persze az élete legjobbjával, 495 kg-mal kiérdemelt ötkarikás harmadik hely jelentette, mivel azonban az olimpia itt és ekkor is még közös volt a világbajnoksággal, két vb-medál is a tulajdonába került. Lökésben az arany lett az övé, összetettben pedig bronzot vehetett át. Az Eb-ken együttesen négy ezüstöt és három bronzot gyűjtött, az utolsót 1973-ban, amikor Madridban harmadikként zárt lökésben.
A megbízhatóság jellemezte
A civilben lakatos és gépésztechnikus Horváth György sportolóként a Húsos, az MTK és a Csepel sportegyesületeiben versenyzett. Az egybehangzó szakmai értékelések szerint a megbízhatóság jellemezte pályafutása során. Érdekesség, hogy a nemzetközi medálhalmozás közepette idehaza csak egyszer, 1973-ban nyert egyéni országos bajnokságot.