Erősítés Erdélyből
A kilencvenes évek több kiváló férfi súlyemelőjét érintő honosítási hullám elindítójaként az elsők között települt át Erdélyből Magyarországra Czanka Attila, akit olyan, nemzetközileg szintén sikeres versenyzők követtek, mint Feri Attila, Farkas Zoltán, Kecskés Zoltán és Popa Adrián. Czanka 1990-től folytatta magyarként sportpályafutását a szekszárdi Húsos SE emelőjeként, és azzal a többször is kinyilvánított céllal, hogy új hazájának színeiben is világversenyes aranyérmeket szerezzen. Ha nem is azonnal, de idővel beváltotta ígéretét, és végül felléphetett az Európa-bajnoki dobogó tetejére, ráadásul világcsúcsot is felállított.
Kolozsvárt cserélte Szekszárdra
Romániának előbb junior-világbajnoki címeivel szerzett dicsőséget, majd a felnőttek között sem hagyott fel a babérgyűjtéssel: alig 17 évesen lett vb-ezüstérmes. Másodikként végzett az 1989-es athéni vb-n is, miközben egyre-másra győzött a junior-vébéken 1987-től 1990-ig. Ez utóbbi esztendő az első felnőtt Eb-diadal éve is volt számára: a dániai Aalborgban lett háromszoros Európa-bajnok. "Románia Európa-bajnokaként még azon a nyáron Kolozsvárt Szekszárdra cseréltem fel. Magyar vagyok, életem vágya volt, hogy magyar színekben versenyezve az én tiszteletemre játsszák el a Himnuszt" - nyilatkozta az MTI tudósítójának 1993-ban, amikor a 64 kg-os súlycsoportban Eb-t nyert Szófiában.
Magyarország Európa-bajnoka 1993-ban lett
Magyarként az első nagy győzelem már kis híján 1991-ben is összejött, amikor Czanka Attila a lengyelországi Wladislawowóban összetettben és lökésben bronzot, szakításban pedig ezüstöt érdemelt ki az Európa-bajnokságon. Az az évi, donaueschingeni vb-n összetettben negyedik, az 1992-ben magyar földön, és éppen Szekszárdon rendezett Eb-n csak ötödik, míg a barcelonai olimpián - 285 kilóval - hetedik a 60 kilósok közt. "Szégyelltem magam, de nem hiába ígértem meg a feleségemnek, hogy Szófiából már aranyérmet viszek haza" - mesélte utóbb, a szerényebb eredményeket hozó nagy viadalokat követő 1993-as remeklésről. Az Eb-aranyat 145 kilós szakítással, a lökésezüstöt 170-nel, az összetett elsőséget pedig így 315 kilóval érdemelte ki. László Imre, a hazai szövetség elnöke így értékelt az MTI-nek: "Czanka Attila csodálatosan versenyzett, végre legyőzte önmagát, túl tudott jutni az utóbbi néhány év sikertelenségén, ami egyre jobban nyomasztotta. Kár, hogy a 170 kilós lökésgyakorlatánál megsérült. Ne elégedetlenkedjünk, így is nagyon szép tőle a két arany- és egy ezüstérem."
Országos bajnok és az Év emelője is többször volt
Magyar bajnok először 1991-ben lett, és akkor választották meg az Év férfi súlyemelőjének is. Az 1992-es ob-n ismételt, Győrben országos csúcsot állított fel: a 60 kilósoknál lökésben saját rekordját javította 163 kg-ra. Az év legjobbja még két alkalommal lett: 1993-ban és 1994-ben. Ez utóbbi elismerést azzal alapozta meg, hogy az isztambuli világbajnokságról két bronzéremmel tért haza: lökésben 172,5, összetettben pedig 312,5 kilogrammal lett harmadik.
Atlantába nem jutott ki
A folytatás már kevésbé jól alakult. Az 1995-ös, varsói Európa-bajnokságon, májusban kiesett addigi sikerkategóriájában, míg a novemberi, kínai vébén szakításban - mely fogásnemben 64 kilósként 146 kg-mal világcsúcstartó volt 1994 augusztusa óta - 145 kilóval hetedik lett, akárcsak összetettben, lökésben pedig 180 kilóval nyolcadikként végzett - igaz, már egy kategóriával feljebb, a 70 kilósoknál. Csak részben hatott meglepetésként, hogy 1996-ban még tartalékként sem került be az atlantai olimpiai csapatba. Ezek után idehaza is jobbára már csak felvillanásai akadtak: az 1997-es országos bajnokságon, Nyíregyházán egy szerény ötödik helyezés jutott neki. Élversenyzői pályafutásától stílszerűen Szekszárdon búcsúzott, ahol az 1998-as Világkupa-viadalon, a némileg karcsúsított kategóriában, 69 kilogrammban bronzérmes lett 295 (135, 160) kilós produktummal.