A tizenötszörös bajnok
A szlovákiai Korompán született Buronyi László harmincévesen jutott ki élete első olimpiájára, és nem vallott szégyent az 1948-as londoni játékokon, ahol a tizedik helyen végzett középsúlyban. A 82 és fél kilósok 1949-ig kisnehézsúlynak is nevezett kategóriájában 355 kilóig jutott úgy, hogy nyomásban 102,5, szakításban 112,5, lökésben pedig 140 kilogrammot produkált.
Helsinkiben sérülés szólt közbe
London után négy évvel a finn fővárosban is szerepelhetett az olimpián, ekkor már félnehézsúlyúként, de sok öröme nem volt az 1952-es fellépésben. Miután 110 kilót teljesített nyomásban, szakítás közben megsérült és visszalépni kényszerült, így helyezetlen maradt.
Dobogó közelben a katowicei Eb-n
A két olimpia után 1957-ben ünnepelhette legemlékezetesebb nemzetközi szereplését: a lengyelországi Európa-bajnokságon negyedik lett összetettben a félnehézsúlyban. Pedig ekkor már közel járt a negyvenhez, ám erejére és kiváló önkarbantartásával rukkolt elő addigi legjobb eredményével. A 372, 5 kilogrammos katowicei összetettjét 120-as nyomással,117,5-es szakítással és 135-ös lökéssel állította elő. Nagyszerű lezárása volt ez nemzetközi karrierjének.
Tizenöt év alatt 15 magyar bajnoki cím
Buronyi egyre-másra döntötte meg a rekordokat közép-, félnehéz- és nehézsúlyban egyaránt, papíron különböző klubokban versenyzett, ám valójában csak az elnevezések különböztek, egyébként évtizedeken át nevelőegyesületét erősítette. Miután 1939-ben társalapítója lett a WMTK súlyemelő-szakosztályának, első országos bajnoki címét is a WMTK-sként szerezte, váltósúlyban, 1941-ben, és 1942-ben is a Weiss Manfréd nevét viselő csepeli klub tagjaként bizonyult a legjobbnak a 75 kilósok között. 1945-ben a Csepel nehézsúlyújaként lett első, 1946-ban váltósúlyú országos bajnokká avanzsált, majd 1947-ben is a Csepeli MTK képviseletében nyert, de már középsúlyúként. 1948 és 1949 után a Csepeli Vasas reprezentánsaként lett bajnok 1950-ben, igazi kuriózumként középsúlyban és félnehézsúlyban egyaránt. Klubváltását követően is töretlenül folytatta káprázatos sorozatát: egészen 1956-ig kivétel nélkül mindig a dobogó legtetejére állt, hol a Dózsa SE, hol a Budapest, hol a Bp. Dózsa színeiben. Visszavonulásakor, 1964-ben - 46 évesen - még Budapest-bajnokságot nyert. A csapatban háromszoros bajnok, 1950-ben a Csepeli Munkás Testedző Kört, 1951-ben a SZOT A csapatát, 1954-ben pedig a Budapest I. elnevezésű alakulatot segítette.
Csepel legerősebb embere
A Csepeli Hírmondó ezt írta 2021-ben: "A 80 esztendős Nánássy Lajos, az ismert nótaénekes sok más mellett elmondhatja magáról, hogy a negyvenes évek végén személyesen ismerte Csepel legerősebb emberét, Buronyi Lászlót. A neves sportolóban akkora izomerő lakozott, hogy fél kézzel úgy felemelte az akkor hatvan kilós Nánássyt, mint egy darab rongybabát." Maga Nánássy Lajos, aki egész életét Csepelen élte, maga is sportolt, jó barátságban volt Puskás Ferenccel és Papp Lászlóval, így emlékezett vissza az ötvenes évek végén történtekre: "a csepeli edzőteremben ismertem meg Buronyit, aki birkózásban és súlyemelésben is bajnok volt. Olyan erős embert életemben én még nem láttam! Ha megszorította valakinek a kezét, félő volt, hogy összeroppantja. Fél kézzel úgy felemelt és eldobott, mint egy csirkét. Én voltam a kedvence."