Honvédosként harcolta ki az olimpiai 5. helyet
A históriás nevű Buda Attila, aki szinte teljes sportolói pályafutását a Diósgyőri VTK-ban töltötte el, élete csúcsprodukciójával a katonai szolgálata idején őt foglalkoztató Bp. Honvéd SE színeiben rukkolt ki, amikor is az 1988-as olimpián ötödik lett a 90 kilogrammos kategóriában.
Negyven tonna volt a napi penzuma
A borsodi kis faluban, Mérán 1964. augusztus 16-án született, 180 centisre nőtt Buda Attila eleinte a futásnak és az úszásnak hódolt, míg nem egyik ismerősére hallgatva megpróbálkozott a súlyemeléssel. „Megszerettem és végleg mellette döntöttem” - nyilatkozta a kezdetekről a nagy munkabírású fiatalember, akiről az Észak-Magyarországban jelent meg az első írás, miután 18 évesen a sportiskolás csapatbajnokságon, az utánpótlás korosztályok legnagyobb versenyén a lap beszámolója szerint ő bizonyult a DVTK egyik legjobbjának. Naponta úgy 40 tonnányi vasat mozgatott meg, az erő és a technika együttes fejlődésével pedig mind jobb eredményeket ért el.
Több mestere is volt
Az 1984-es országos ifjúsági bajnokságon már kedvenc súlycsoportjában, 90 kg-ban nyert aranyérmet. Összetettben 352,5-et produkált, hét és fél kilóval emelve többet korábbi legjobbjánál. Töretlen javulását elsősorban diósgyőri edzőjének, a versenyzőként olimpiai ezüstérmes, négyszeres Európa-bajnok Szűcs Lajosnak köszönhette, de hatékony volt az együttműködése a DVTK vezetőedzőjével, Juhász Istvánnal, és a Honvédnál vele dolgozó Ádám Lászlóval is.
A debütálástól a szöuli 5. helyig
Világbajnoki újoncként 1986-ban mutatkozott be, az összetettbeli 375 kg 7. helyet hozott neki. 1988 tavaszán, már honvédosként indulva, a cardiffi Európa-bajnokságon viszont nagyon kevés hiányzott az éremhez: három negyedik helyet szerzett a 24 fős mezőnyben 380 kilogrammos összteljesítményével, amelyet 170-es szakítással és 210 kilós lökéssel rakott össze. Az az évi olimpián, Szöulban is szépen helytállt, s bár ott és akkor be kellett érnie 360 (175, 185) kilós összetettel, legjobbjával sem tudott volna érmet szerezni, már a bronzhoz is 400 kiló kellett volna.
Nősülés, olimpia, Abadzsijev
Napjaink sajtójában alighanem első oldalas szenzáció lett volna magánéletének 1988-as jelentős állomása, merthogy abban az évben megnősült, s hamisítatlan súlyemelő házasságot kötött, hiszen első olimpiai bajnokunknak, Földi Imrének a lányát, a sokszoros Európa-bajnok Földi Csillát vette feleségül. A média figyelmére később – 1991-ben – a leginkább azzal szolgált rá, hogy gyakorlatilag egyedül ő maradt meg a tatai edzőtáborban, miután a válogatott társak „elfogytak” mellőle. Betegség, sérülés, kimerültség miatt a többiek kihullottak a keretből annak következményeként, hogy a felkészülés receptjét összeállító, módszerét a magyarokon alkalmazó, vagyis az intenzív, nagy súlyokon végzett edzésmetódust követő Ivan Abadzsijev, a nálunk dolgozó bolgár ,,súlyemelőpápa,, szisztémáját nem bírták. A napi három tréninget egyedül Buda Attila volt képes „lábon kihordani”...
Vébé Budapesten, visszatérés Diósgyőrbe
Karrierje főbb állomásai közül érdemes kiragadni a budapesti világbajnokságot. Az 1990-es hazai vébén a nagy feladatnak megfelelni tudó magyarok közé került, háromszor is a hatodik helyet kiharcolva 355 (160, 195) kilogrammos eredménysorával. Két felnőtt országos bajnoki címe közül az elsőt 1987-ben (377,5 kg), a másodikat pedig 1991-ben (335 kg) érdemelte ki. A Bp. Honvédból - az ottani súlyemelő-szakosztály felszámolása után - Diósgyőrbe tért vissza 1990-ben, s pályafutását is itt fejezte be az 1991-ben még DVTK-ként, 1992-től pedig Diósgyőri SC-ként tovább működő klubban. Utolsó jelentős hivatalos versenye 1992 márciusában a nemzetközi Duna Kupa volt, ahol a 90 kilósok között 4. lett 322.5 (147.5, 175) kilóval. Versenybíróként maradt benn a magyar súlyemelésben.