Tehetség és elhivatottság
Édesapjához, az örökös magyar bajnok Bakos Jánoshoz hasonlatosan remek súlyemelő vált Bakos Károlyból is, aki bronzérmes lett az 1968-as mexikóvárosi olimpián. Budapesten született 1943. március 2-án, s korán felfigyelt arra a szakértő szem, hogy az átlagos magasságú – 171 centire nőtt, 75 kilós – fiatalember arányos testi felépítése, erős izomzata, továbbá korántsem utolsó sorban tehetsége és elhivatottsága tökéletes alapot teremt, s alkalmassá teszi, hogy eredményes súlyemelő lehessen.
Az Építőkben kezdett
Tizennégy évesen, 1957-ben kezdte pályafutását az Építők SC-ben, majd 1960-tól a Testvériség SC, 1967-től a Csepel SC, 1969-ben ismét a Testvériség, végül 1972-től a BSE következett klubváltásai során. Tizenhét évi aktív versenyzés után edzői pályára lépett, a Testnevelési Főiskolán 1984-ben szerzett szakedzői diplomát. 1976-tól a székesfehérvári Alba Regia Építők SC vezetőedzője volt, 2012-ben pedig a Fehérvár Rugby SC súlyemelő-szakosztályának élére került. Neki köszönhetően éledt újjá a fehérvári súlyemelés 22 évi alvó állapot után. Volt a Fejér megyei sportági szövetség főtitkára, majd elnöke is.
Pályája ifjúsági világcsúcsokkal indult
Súlyemelőként 1963-ban hívta fel magára először a figyelmet: előbb február végén 120,5 kilóval, majd március elején 121 kilogrammal ifjúsági világcsúcsot ért el a 75 kg-os kategóriában szakításban. És hogy teljes legyen a pályaív: 2015-ben, Kazincbarcikán a Szabó Ferenc-emlékversenyen idősebb korosztályos versenyzőként, a Masters 70-ben, a plusz 105 kilósok között javított országos rekordot mindkét fogásnemben és összetettben is.
Végletek között
A két „véglet” - az ifjúkori és a mesterkategória - közötti időben többször is kiváló produkcióval állt elő a nemzetközi viadalokon. Így az 1966-os berlini világbajnokságon váltósúlyban a 6. helyen végzett, 1968-ban - összetettben 440 kilóval - bronzérmet szerzett a vébén. 1969-ben, Varsóban meglett az arany is lökésben, összetettben pedig az ezüst, méghozzá 487,5 kg-os kiemelkedően jó teljesítménnyel. Az 1970-es columbusi vébén összetettben úgy végzett az 5. helyen, hogy akár bronzérmes is lehetett volna, de testsúlya nagyobb volt az ugyanannyit elért harmadik és negyedik helyezettnél egyaránt. Hat egyéni országos bajnoki címe mellé – kontinensbajnoki negyedik és ötödik pozíciókon túl – Eb-aranyakat is odatett: 1969-ben lökésben és összetettben nyert.
Oimpiai bronz Mexikóvárosban
Az 1972-es müncheni olimpián súlyos sérülés miatt már nem vehetett részt, de az 1968-ason igen, és Mexikóvárosban kivágta a rezet. Váltósúlyban az összetettben 440 kilóval bronzérmet harcolt ki, miután nyomásban 137 és fél, szakításban 132 és fél, lökésben pedig 170 kilóig jutott.