Kitűnő emelőből kitűnő edző
Az edzőként is kiváló Bagócs János versenyzőként igazi magaslatokba jutott: olimpián hatodik volt, a világ- és Európa-bajnokságokon pedig minden színű éremből - így aranyból is - gyűjtött jócskán.
Oroszlányban tett és tesz sokat Oroszlányért
Az 1945. február 2-án Szigetszentmiklóson született Bagócs János több mint egy évtizeden át, 1962 és 1974 között volt a válogatott keret tagja. „Már az iskolában is megpróbáltam, mennyit bírok felemelni” – mesélte egy visszaemlékezésében, kitérve rá, hogy a Csepel Autónál, az autógyárban, illetve ipari tanulóként, esztergályos szakmunkásként kötött örök kapcsolatot a súlyemeléssel, az ifjúsági válogatottban pedig világrekorderségig vitte. 1962-ben hívták az Oroszlányi Szénbányához, s maradt is a város elkötelezett versenyzője, majd edzője mind a mai napig. Első országos bajnoki címét 1964-ben szerezte meg, s a folytatásban sem talált idehaza legyőzőre: 1970-ig megszakítás nélkül még hatszor - vagyis összesen hét alkalommal - lett a könnyűsúly magyar bajnoka.
Kétezernél is több gyereket tanított emelni
„1974-ben sérülés ért, megrándult a vállam. Azóta kénytelen voltam edzősködni, ámbár menet közben ebbe a munkába éppen úgy beleszerettem, mint korábban a saját versenyzéseimbe. Azóta több mint kétezer gyerek fordult meg a kezem alatt, sokukból lett eredményes súlyemelő. Ma nem járnak igazán jó évek erre a sportágra, az edzősködés mellett kénytelen vagyok más forrásokból is pénzt keresni, de az öröm számomra, hogy városunk elismerte a céltudatos, szakszerű, gyakorlati munkát…” – nyilatkozta 1994-ben, amikor a várossá nyilvánítás 40. évfordulós ünnepségén „Oroszlányért” kitüntető oklevelet kapott az önkormányzattól a település fejlődéséért végzett kiemelkedő tevékenységéért.
A könnyűsúly veretes alakja
A 167 centis, 67 kilogrammos emelő szinte mindvégig a 67,5 kilogrammos kategóriában, vagyis könnyűsúlyban versenyzett, csupán egy világversenyén ”tett kivételt”: utolsó Európa-bajnokságán, 1971-ben, Szófiában, ahol váltósúlyban, a 75 kilósok között lett nyomásban első, lökésben pedig harmadik. Bemutatkozó földrészközi viadalán, az 1966-os Eb-n összetettben bronzéremmel zárt. Az 1969-es varsói kontinensviadalon már négyszer állhatott fel a dobogóra: összetettben és lökésben ezüstöt, nyomásban és szakításban bronzot akasztottak a nyakába. Az az évi világbajnokságon csak nyomásban maradt medál nélkül, összetettben és lökésben viszont másodikként, szakításban pedig harmadikként végzett.
Az olimpia előtti legjobb éve az 1970-es volt
Legkiemelkedőbb esztendejének az 1970-es bizonyult: a columbusi világbajnokságon nyomásban és lökésben is mindenkit maga mögé utasított, míg összetettben harmadik lett. A hazai rendezésű Európa-bajnokságon, Szombathelyen valósággal aratott: szakításban ugyan „csak” bronz jutott neki, a másik három aranyérmet azonban kivétel nélkül begyűjtötte. Akárcsak Columbusban, idehaza is 432,5 kilogrammig jutott, a fogásnemi Európa-bajnoki címeket pedig nyomásban 140, míg lökésben 167,5 kilóval érdemelte ki.
Mexikóvárosban hatodikként végzett
Egy olimpiára jutott ki: az 1968-as mexikóvárosira, ahol 412,5 kilót – nyomásban 132,5-t, szakításban 132,5-t, lökésben 157,5-öt - teljesített, ez pedig a hatodik helyhez volt elegendő. A bronzéremtől 7 és fél kiló választotta el, világversenyes legjobbja, a 432,5 kilogramm olimpiai ezüstöt ért volna.
Életmű-díj és díszpolgárság
Mexikói szereplése, a vébék (2-2-2) és Eb-k (4,2,5) összesített éremtermése kellőképpen jó ajánlólevél volt az edzői pályához és a kapott elismeréseihez egyaránt. Számos tehetség nőtte ki magát nála remek versenyzővé, közülük is kiemelendő Szalai Lili, aki az Oroszlányiak VSK színeiben, 2021 nyarán, 17 évesen három bronzérmet szerzett az ifjúsági Európa-bajnokságon. Szakmai elismerései közül az élre kívánkozik Edzői Életmű Díja, amelyet 2021-ben a Magyar Edzők Társasága a Mesteredzői Kollégium javaslata alapján adományozott neki. Az Oroszlány Város Díszpolgára címet 2022. nyarán kapta meg.