Gróf Széchényi

Imre

Széchényi Imre a lovas szakíró Széchényi Dénes gróf és Hoyos Mária grófnő elsőszülött fia, nagyapja a legnagyobb magyarnak, Széchényi Istvánnak volt az öccse. Komoly tanulmányokkal töltött ifjúsága után 1881-ben – a kor szokásainak megfelelően – nagy külföldi utazásra ment fiatal mágnásokkal (köztük: gróf Andrássy Gézával). Bejárta az európai kontinens nagyobb részét, Angliát, azután áthajózott Amerikába. Vadászprogramok mellett behatóan tanulmányozta Amerika gazdasági életét, a nagyvárosokon kívül a vidéken is tett tanulmányokat az egyes államokban, főleg a mezőgazdaság szempontjából, és gazdag ismeretekkel tért vissza. 1881-es útjáról rendszeresen, levelekben számolt be, melyek magyar napilapokban kerültek publikálásra. Ezek szerkesztett verziója 1883-ban Amerikai levelek címen könyvben is megjelent.

A politikai közéletben is az 1880-as évek elején kezdett ismertté válni. A Duna-parti Elevátor megteremtése az ő ötlete volt. Amerikai útján szerzett tapasztalatait később gyarapította a poroszországi járadék-birtokrendszer tanulmányozásával, és nagy része volt a mai magyar birtokpolitika kidolgozásában. Birtokminimum és homestead című, 1883-ban kiadott művéről a külföldi irodalom is elismeréssel szólt. Nagy szerepe volt a műegyetem keretében létesített országos mezőgazdasági gépkísérleti állomás fölállításában. Legnagyobb alkotása az 1889-ben alakult magyar gazdák hadseregellátó szövetkezete; ebből 1892-ben alakult a később is nagy sikerrel működő Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) alapító, választmányi és tanácsi tagja volt, és az OMGE által létesített számtalan gazdaintézmény mindegyikében ott volt mint elnök, alelnök vagy igazgatósági tag. A Somogy megyei gazdasági egyesületnek elnöke volt, és a háromszáznál több szövetkezet behálózta Somogy megyét.

Hazatérése után jelentős szerepet vállalt Somogy megye politikai és gazdasági életében. Az 1890-es években az agrárius mozgalom egyik irányítója, majd homokszőlő-telepítési kormánybiztos volt. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megbízásából megírta Somogy vármegye gazdaságtörténeti monográfiáját. Ő volt a dunántúli egykeellenes mozgalom elindítója. A család birtokán megalapította a balatonföldvári fürdőtelepet, amelyet helyes gazdasági érzékével és a maga személyes közreműködésével tíz év alatt a magyar úri társaság legkedveltebb üdülőhelyeinek egyikévé tett. Az ő és Forster Gézának, az OMGE igazgatójának kezdeményezésére alakult meg Balatonföldváron az első magyar fürdőellátó szövetkezet. Ugyancsak a Balaton mellékén nagy szőlőtelepet létesített; óriási földterületet Fonyódtól egész Balatonszentgyörgyig csatornáztatott, nagy fáradsággal és befektetéssel kitűnő szőlőkultúrát létesített rajta. A filoxéra által elszegényedett Balaton-menti lakosságnak is kenyeret adva ezzel. Figyelemmel kísérte a modern gazdálkodást, kinyilvánítva, hogy elsőrendű nemzeti közérdek, hogy a magyar földet tulajdonosai a lehető legjobban műveljék, és a lehető legnagyobb mértékben jövedelmezővé tegyék.

A főrendiház élethossziglan megválasztott tagja. Tagja volt az országos filoxérabizottságnak. 1885-ben feleségül vette Andrássy Máriát, Andrássy Aladár gróf leányát. Rendes tagja volt a delegációnak, és elnöke volt a gazdák biztosítószövetkezetének, azonkívül helyet foglalt a Magyar Földhitelintézet felügyelőbizottságában, Magyarország közép-európai közgazdasági egyesülete, a Mezőgazdasági Ipar-Részvénytársaság, a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságában.

Gróf Széchényi Imre a Magyar Athletikai Clubnak (MAC) 1889 óta volt alelnöke, a MAC minden eseményén részt vett, igazi vezetője volt a klubnak, amely ő alatta konszolidálódott anyagilag, lett nagy és erős. Kiemelkedő szerepe volt a MAC margitszigeti sporttelepének létrehozásában. 1887-es alapítása óta elnöke volt a Magyar Atlétikai Szövetségnek (MASZ) és tevékenyen részt vett a szövetség vezetésében. Főként az atlétika, vívás és futball iránt érdeklődött. (Ekkor a MASZ még a szabadtéri sportok gyűjtő szervezeteként működött.) Mindig jelen volt a nagyobb atlétikai versenyeken. Zsűrielnökként és zsűritagként közreműködött a vívóversenyeken. A futball első éveiben, három éven át maga is hátvédként játszott a MAC-ban, az Orczy-kertben és Tattersallban. A legkeményebb játékosok között tartották számon. Az ő szervezésében alakult meg 1898-ban az Arisztokrata Football-társaság, amely igen hamar Balatonföldvárra tette át működését.

A korszakot meghatározó, a magyar sportirányítás vezetéséért folyó torna-atlétika háborúban a megbékélés pártját képviselte. Híres lovas volt. A Budapesti Polo-Clubnak megalapítása óta egyik legjobb játékosa volt. 1904-ben megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének – ő járta ki az államsegélyt, amelyet a miniszter eleinte egyáltalán nem akart engedélyezni –, 1905-ig töltötte be ezt a tisztséget. Balatonföldváron virágzó nyári sportéletet teremtett, létrehozva a MAC „edzőtáborát”, sportszállót, pályákat és kikötőt építve. Nemzetközi rangú versenyeket rendezett teniszben, úszásban és vitorlázásban is, külön érmeket veretve és díjakat alapítva. Elnöke volt a Somogy megyei falka-vadásztársaságnak, amelyet ő alapított. Apjához hasonlóan a legnagyobb ellensége volt a lóversenyeknek; a Lovar-egyletbe elvből sohasem lépett be, pedig híres lótenyésztő volt, melegen támogatta viszont az úrlovas-sportot, és minden felszólalásában az embersport terjesztése mellett agitált.