Reál tárgyak tanára, tartalékos főhadnagy
Az 1860-ban Torontál vármegye székhelyén, Nagybecskereken (ma Zrenjanin), Kohn Ignácz bőrkereskedő fiaként született Kemény Ferenc budapesti és württembergi Kornthalban a Pfleiderer-féle internátusban folytatott középiskolai tanulmányai után a pesti kir. József-műegyetemen – ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – szerzett matematika és fizika tanári oklevelet.
A kor törvényi előírásainak és szokásainak megfelelően Kemény 1880 őszétől önként vállalt egyéves katonai szolgálatát is letöltötte, ami után tartalékos hadnaggyá nevezték ki. A következő mintegy tíz évben a tartalékos tiszteknek előírt gyakorlatokon rendszeresen részt vett, 1891-ben tartalékos főhadnaggyá nevezték ki. Szakály Sándor katonai archívumokban végzett kutatásai alapján Kemény felekezetváltása 1887 és 1891 közé tehető, ettől kezdve szerepelt az iratokon, hogy római katolikus vallású.
A Sorbonne-tól a NOB-alapító tagságig
Kemény Ferenc 1884–1885-ben Párizsban tanult a Sorbonne Egyetemen. Itt ismerkedhetett meg a nála három évvel fiatalabb Coubertin báróval, de erről még nem kerültek elő bizonyító dokumentumok.
A láthatóan a helyét kereső, ambiciózus ifjú tanár 1885–1887 között a kőszegi császári és királyi katonai alreáliskolában, majd 1887–1890 között a brassói állami főreáliskolában tanított. 1891-től három éven át az egri állami alreáliskolában dolgozott, ahol az ő erőfeszítéseinek is volt köszönhető, hogy az iskola főreáliskola rangra emelkedett. Közben újabb tanári oklevelet szerzett, ezúttal francia és német nyelvekből.
Kutatások bizonyítják, hogy Pierre de Coubertin 1894. január 15-én kelt levelében nem a diákkori ismeretség, hanem a pacifista körök és az egyik hazai szabadkőműves páholy tagjainak ajánlása alapján kérte fel Keményt az olimpiai mozgalomban való részvételre. Egyes dokumentumok tanúsága szerint rajta kívül még legalább két magyar személy, a Coubertin által jól ismert Justh Zsigmond és a palicsi „olimpiák” atyja, Vermes Lajos is kapott felkérést a bárótól a párizsi alapító kongresszusra. A Sorbonne-on azonban Kemény sem volt ott, de távollétében a kongresszus egyik alelnökének és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alapító tagjának választották meg.
Az újonnan alakított MOB főtitkára
Kemény Ferenc – miután Egerben konfliktusba került a helyi egyházi vezetéssel – Budapesten vállat állást. Itt a NOB felhatalmazásával, teljes erővel vetette bele magát az olimpia propagálásába itthon és Bécsben egyaránt. Sikertelen kísérletet tett az első olimpiai játékok budapesti rendezésének elfogadtatására. Javaslataira Fináczy Ernő (később neves pedagógiatörténész) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az alábbiakat javasolta válaszolni:
„1. A szóban lévő olimpiai játékok intézménye teljesen új lévén, experimentum számba megy.
Nem kívánatos, hogy hazánk lépjen az experimentálás terére egy nemzetközi vállalatban, melynek keresztülvitelére a nagyobb nemzetek kétségkívül nagyobb erkölcsi és anyagi tőkével rendelkeznek. Ha az athéni bizottság lemondott egy ott tartandó nemzetközi bajnokversenyről, lemondott a históriai kapcsolat és nemzeti vonatkozás dacára, – ez idő szerint nincsen ok, hogy Magyarország tegye magáévá az ügyet, mint kezdeményezést.”
Végül 1895. december 19-én többszöri kísérlet után Berzeviczy Albert államtitkár, a Nemzeti Torna Egylet (NTE) elnökének vezetésével megalakították az „Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottságot”, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jogelődjét. A MOB titkára Kemény Ferenc lett.
Népszerű magyarok Athénban
Kemény és Berzeviczy elérték a kultusztárcánál, hogy az athéni olimpiai részvételhez államsegélyt kapjanak, így a próbaversenyek és az egyletek nevezései után, részben saját költségen, 8 versenyző utazhatott Athénba, ahol is heten álltak rajthoz. Kemény Ferenc vezette hivatalosan is a küldöttséget. A magyarok nagy népszerűségnek örvendtek az athéniak körében. Ők érkeztek elsőként a külföldiek közül, s egy ügyes ötlettel belopták a görögök szívébe magukat: Zsirardi kalapjuk köré – görög nemzeti színeket – kék-fehér szalagot kötöttek, egyfajta egyenruhaként. A külföldiek nevében Kemény beszédet mondott az olimpiát anyagi támogatásával megmentő görög milliomos, Georgios Averof szobránál, majd koszorút helyezett el a talapzatánál. Keményt beválasztották a játékok során felmerülő vitás kérdésekben döntő, úgynevezett „ötös bizottságba” is, s ezzel a legfontosabb vezetők közé került. A kis magyar csapat sikeresen képviselte Magyarországot, két bajnoki címet, egy második és három harmadik helyezést elérve. Egy érdekes elsőség is a magyarokhoz köthető, miszerint velünk kezdődtek a modern kori olimpiai játékok, Szokoly Alajos az olimpiák Number One-ja, mert ő volt az, aki az első olimpia első versenyszámának első futamában az egyes pályán indult. Az olimpia után Kemény Ferenc a görög királytól megkapta a Megváltó-rend tiszti keresztje kitüntetést.
Kemény 1895 és 1904 között aktívan részt vett a NOB rendezvényein, az olimpiákon, 1904-ben a német Gebharttal közösen ők képviselték Coubertint a St. Louis-i olimpián.
Méltatlan támadások kereszttüzében
A hazai sportéletet évtizedek óta az NTE által vezetett tornamozgalom, illetve a Magyar Athletikai Clubba (MAC) tömörült sportolók, az atlétika hívei közötti vita határozta meg, ami új erőre kapott 1897-től. Az egyik oldalon a nemzeti elvű, polgári tornamozgalom állt, mely ekkorra már konzervatívvá vált, a másikon a modernista, arisztokrata vezetésű atléták szövetsége. Keményt az atléta-pártiak kikezdték egyleten kívülisége miatt, ráadásul a formális kötődése is az NTE-hez sorolta. Idegennek tekintették a sportban, nem volt sem sportoló, sem valamely ismert sportegyesület vezetője, „csak” egy sokat publikáló pedagógiai szakember, aki ráadásul ismert pacifista is egyben. Zsidó származása csak tovább rontotta elfogadásának esélyeit.
Kemény nehezen viselte a hazai kritikákat, az őt ért sorozatos, méltatlan támadásokra tekintettel – és bár a következő olimpiákon még sportvezetőként részt vett –, végül 1907. április 4-én levélben lemondott a magyar sportban betöltött szerepéről, a NOB-tagságáról. Levele ezekkel a sorokkal fejeződik be:
Hivatkozással a magyar nemzeti ügy érdekeire, ismételten kérem tehát, mondjanak le rólam és engedjék meg, hogy én is lemondhassak a még hátralévő éveimet és erőmet olyan ügyeknek szenteljem, ahol nem vagyok kénytelen lépten-nyomon az irigységnek és gyűlölségnek szemérmetlen kifakadásival küzdeni. Kiváló tisztelettel és hazafias üdvözlettel maradván egyébként a mélyen tisztelt Értekezletnek mindig kész szolgája.
„„
Az első Magyar Pedagógiai Lexikon társszerkesztője
Kemény Ferenc a lemondása után kivonult a sportéletből, ismert és sokat publikáló pedagógiai szakíró volt és maradt, aki szándékosan távol tartotta magát az olimpiai mozgalomtól. 1920-ig tanított, ekkor – a Tanácsköztársaság utáni elszámoltatásokkal összefüggésben – számára nehezen elfogadható módon, nyugdíjazták. Saját szerkesztésben megjelenő életrajzaiból (Révai lexikon, Pedagógiai lexikon, Zsidó lexikon) rendre kimaradt olimpiai szerepvállalásának még az említése is. 1936-ban Fináczy Ernővel és Kornis Gyulával közösen szerkesztette az első Magyar Pedagógiai Lexikont. Utolsó pedagógiai szakcikke a háború alatt jelent meg.
Nyolcvannégy évesen, a Nyilas-uralom idején halt meg. Halála körülményei máig nem tisztázottak pontosan, 1944. november 21-én Budapesten hunyt el. A legvalószínűbb verzió szerint feleségével együtt a halálba menekült, megelőzendő elhurcolásukat és/vagy kivégzésüket.
Életének kiderítetlen olimpiai vonatkozásai, hogy valóban járt-e a londoni olimpiai játékokon (ahogyan azt egy Coubertin-levél valószínűsíti), és hogy találkozott-e 1911-ben Budapesten Coubertinnel. Szintén érdekes lenne kideríteni, hogy mi a valóság az ő Nobel-díjra történő javaslásával kapcsolatban (Világakadémia, 1902.). Maga a Nobel-díj bizottság kétszeri jelölést is számon tart.
