Baloldali aktivistaként működött
Hegyi Gyula a 20. század második évtizedében vasesztergályosként kezdett dolgozni, majd 1920-tól 1945-ig megszakításokkal a Vasas Szakszervezet vezetőségi tagja volt. 1926–1930 között külföldön, Francia- és Németországban baloldali aktivistaként dolgozott. 1940-ben csatlakozott a Vasas Sport Clubhoz, ahol szintén a baloldali elveket valló csoport élére állt. 1944-ben április 17-én a német megszállás után a baloldali nézeteket valló vezetés miatt az egyesületet működését betiltották, Hegyi Gyula is illegalitásba vonult.
A legnagyobb olimpiai sikerek idején volt vezető
A II. világháború után, 1945-ben a budapesti törvényhatósági bizottság tagjának, 1945–1947 között a Vasas szakszervezet titkárának választották. 1947–1948 között az Iparügyi Minisztériumban, 1948-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban töltött be államtitkári pozíciót. 1948-tól kapcsolódott be a magyar sportéletbe. 1948–1951 között az Országos Sport Hivatal (OSH), 1951–1957 között az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke volt. Vezetése alatt érte el a magyar sport az addigi legnagyobb olimpiai sikereket – 1948-ban Londonban 10, 1952-ben Helsinkiben 16, 1956-ban Melbourne-ben 9 aranyérmet nyert a magyar küldöttség.
A MOB és az MLSZ élén
Az 1956-os forradalom után a Kádár-korszak politikai vezetőinek is bírta a bizalmát. 1957–1962 között a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnöke volt államtitkári rangban. Első számú sportvezetőként az önállóságától megfosztott Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöki teendőit is ellátta 1951-től 1964-ig. 1958 és 1962 között a Rákosihoz köthető személyi kultusz, valamint az 1956-os forradalom utóhatásaként a MOB vezetésében „társakat kapott”, a pártvezetés így próbálta lecsillapítani a politikai hangulatot. Két ismert és elkötelezett pártpolitikus, Komócsin Zoltán és Gáspár Sándor társelnökként kapcsolódott be a MOB vezetésébe, mintegy ellensúlyozva Hegyi Gyula addig a sportéletben kialakított tekintélyét, biztosítva ezzel a szocialista ideológia érvényre jutását is. Hegyi Gyula 1963-tól bekapcsolódott a magyar labdarúgóélet vezetésébe is, 1970-ig a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökeként tevékenykedett. Élete végéig aktívan követte a magyar sport eseményeit.
Az utókor felemásan ítéli meg
Mező Ferenc 1961-ben bekövetkezett halála után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagságát is célul tűzte ki, a NOB vezetését és tagságát azonban nem tudta megnyerni. A sportolókkal való baráti, „atyai” kapcsolata miatt a legtöbb versenyző pozitívan emlékezett vissza sportvezetői tevékenységére, mert a jó sporteredmények érdekében akár az Államvédelmi Hatóság felé is kiállt értük. A politikai emlékezet árnyaltabban vélekedik munkásságáról, amelyet a szovjet politika kiszolgálása jellemzett. Ennek eredményeként több, a kommunista ideológiával egyet nem értő személy – nem válogatott sportoló, sportvezető – életét nehezítette meg, sokan emiatt hagyták el az országot 1948 majd 1956 után. Magyarországon elsőként kapott NOB-kitüntetést: 1975-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemrendjének bronz fokozatát kapta meg. 1948-ban publikálta A magyar sport új szervezete, sportközigazgatás című művét, melyben a szovjet mintára épülő új sportközigazgatás elemeit vázolta fel, amelynek képviseletéhez élete végéig hű maradt.
