Dohánygyári munkásból miniszterhelyettes
Buda István 1926. augusztus 3-án született Szegeden. Munkáscsalád gyermekeként élte fiatalkori éveit, majd a szegedi dohánygyárban dolgozott. Sportága a labdarúgás volt, a gyári csapat tehetséges játékosaként tartották számon. A szovjet mintára 1949-ben megalakított Gazdasági és Műszaki Akadémia elvégzése után az új társadalmi rend szimpatizánsaként közéleti tevékenységbe kezdett. 1957 előtt az Országos Tervhivatal Munkaügyi Főosztályát vezette, majd 1957-től az akkor alakult Munkaügyi Minisztériumban főosztályvezető, 1964-től miniszterhelyettes, végül államtitkár lett. Az 1957-től megjelent Munkaügyi Szemle első főszerkesztője, 1978-ig a szerkesztőbizottság tagja volt. 1971-ben elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját, sportvonalon elnökségi tagja volt a Budapesti Honvéd sportegyesületnek.
A közérdeklődés fókuszába kerülő sportélet
1973-ban a magyar sportigazgatásban jelentős változás következett be. Az 1963 óta működő Magyar Testnevelési Sportszövetség (MTS) mozgalmi alapokra helyezett szervezeti struktúrája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az MTS előtti időszakhoz hasonlóan az erősebb állami befolyással működő Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) vette át a magyar sportélet irányítását. A Beckl Sándor vezette hivatal tevékenysége hatásosabbnak bizonyult – mutatták ezt a javuló nemzetközi sporteredmények is – a sportélet pedig egyértelműen a közérdeklődés középpontjába került. Beckl Sándor visszavonulása után 1978-ban a hivatal vezetésével Buda Istvánt bízták meg. Ezzel egy időben a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének is megválasztották. Első számú állami sportvezetőként és a MOB elnökeként az első olimpiája a szocialista országok számára „óriási sikert” hozó 1980-as moszkvai játékok volt, melyet a „nyugati” országok bojkottja miatt „csonka” olimpiának nevez az olimpiatörténet.
A végsőkig érvelt a Los Angeles-i részvétel mellett
Sportvezetői döntéseinek legnehezebbje az 1984-es Los Angeles-i olimpiáról való távolmaradás elfogadtatása volt. A források (híradások, levelek, jegyzőkönyvek) szerint az utolsó pillanatig érvelt a részvétel mellett, a végső politikai indíttatású döntést azonban nem tudta befolyásolni. Talán ennek elismerésére 1985-ben, Budapesten a Magyar Olimpiai Akadémia megalakulására érkező Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke a NOB érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki. 1986-ig töltötte be a MOB és az OTSH elnöki tisztségét is, ekkortól az újabb átszervezés után az OTSH Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH) néven folytatta a működését egy új elnök, Deák Gábor vezetésével. A rendszerváltoztatás után visszavonultan élt 2013-ban bekövetkezett haláláig.
Publicisztikai tevékenysége
Buda István fontosabb cikkei főleg a munkaügy területén születtek:
Számvetés a bérrendszer és a munkaerő-gazdálkodás alakulásáról (Belpolitikai Szemle, 1958)
Bérrendszerünk (Bp., 1958)
A munkaerő-gazdálkodás helyzete és feladatai. Jegyzet az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Tanfolyama hallgatói számára (Bp., 1964)
Munkabér-gazdálkodási rendszerünk fejlődéséről (Közgazdasági Szemle, 1965)
A munkadíjazás és az anyagi ösztönzés rendszere (Közgazdasági Szemle, 1966)
Személyi jövedelmek, anyagi érdekeltség, munkaerő-gazdálkodás, társszerző: Pongrácz László (Az új gazdasági mechanizmus gyakorlata. Bp., 1968)
Közgazdasági szabályozórendszerünk továbbfejlesztése. Az 1971. jan. 1-jén életbe lépő új szabályozók és azok magyarázata, társszerzők: Antal László, Berend Iván (Bp., 1970)
A következetesebb jövedelempolitikáért (Pártélet, 1973)
A vállalatok munkaerő- és bérgazdálkodása (A vállalati munkaerő-gazdálkodás és munkaviszonyok. Szerkesztette: Szabó Kálmán. Bp., 1975)
A munkaerő-gazdálkodás és a bérgazdálkodás időszerű feladatai (Társadalmi Szemle, 1977)
