gróf Andrássy

Géza

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Géza Andrássy Manó egyetlen életben maradt fia volt. Atyjáról érdemes tudni, hogy ő írta és adta ki az egyik legszebb és legkorábbi magyar sportkönyvet „Hazai vadászatok és sportok Magyarországon” címmel, édesanyja Pállfy Gabriella volt.
1857-ben, Budapesten született. A rozsnyói premontrei r. k. főgimnáziumban érettségizett 1874-ben. Jogi tanulmányait Budapesten és Genfben végezte. Tanulmányai befejeztével Boszniában teljesített katonai szolgálatot. 1881-ben hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban, mely során többek között az ottani gazdasági viszonyokat tanulmányozta, majd hazatérése után átvette apjától vasgyáruk vezetését, amit később eladott a Rimamurányi–Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek, ahol igazgatósági taggá választották.

Apja halála után országgyűlési képviselő, a rozsnyói kerület országgyűlési képviselője, 1891–1904-ben szabadelvű, 1905–1906-ban disszidens, 1906–1910-ben alkotmánypárti. 1910-től pártonkívüli programmal a homonnai kerület képviselője 1918-ig. Örökös jogon a Főrendiház (1898–1918), illetve a Felsőház tagja (1927–1938). Valóságos belső titkos tanácsos (1908-tól), máltai lovag, Cs. és kir. kamarás.

Nagy sportkedvelő volt, a lovaspóló sportág magyarországi meghonosítója (1900-as évek eleje). Parnói birtokán híres rókafalkát tartott, s betléri medvevadászatai is nevezetesek voltak. Juszuf Kemál egyiptomi basával közel fél évig vadászott Szudánban (1911).
Tényleges huszártiszt volt, ő szervezte meg a cs. és kir. automobil-osztagokat, amelyek élén önkéntesként végigszolgálta a világháborút. Huszárezredesi rangig vitte.
Atyjához hasonlóan őt is elsősorban a vadász-, lovas-, agarász-, galamblövő és lovaspóló sport, valamint a golf érdekelte, a lovaspólónak nagy propagálója és hazai elterjesztője volt. De ezek mellett vitorlást és motorcsónakot is tartott. Évtizedekig volt elnöke a Nemzeti Lovardának.
1891-ben lett a MAC alapító tagja és alelnöke, majd a következő évben elnöke. A MAC ekkor építette ki margitszigeti pályáit és székházát. A századelőn zajló úgynevezett atlétika-torna háború (MAC-NTE) során megszerezte a magyar sport irányítását. A MAC elnöki tisztséget 1935-ig töltötte be, amikor is tiszteletbeli elnökké választották.

1907-ben Hágában Muzsa Gyula előterjesztésére választotta meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), a lemondásra kényszerített Kemény Ferenc helyére. Megválasztásának körülményeit némiképpen beárnyékolja az a tény, hogy ugyan a NOB választotta, de a magyar kormány megbízottjának javaslatára, ami meglehetősen eltért az addig megszokott gyakorlattól. Coubertin kényszerűségből engedett és elfogadta/elfogadtatta a jelöltet, aki grófként formailag sokkal inkább megfelelt a NOB-tagság kritériumainak, mint elődje. Coubertin nem engedhette meg, hogy az olimpiai eszmét oly lelkesen ápoló és támogató ország, mint Magyarország képviselet nélkül maradjon a mozgalom jövője szempontjából oly fontos időszakban.

Andrássy NOB-on belüli tevékenységéről, azon túl, hogy rendszeresen részt vett a NOB ülésein, napirenden tartotta és támogatta a budapesti olimpiarendezés kérdését, nem sokat tudunk. Az ő és Muzsa érdeme, hogy 1911-ben Budapestre hozták a NOB soros ülését, ahol az öttusa bekerült az olimpiai programba, és nyilván ehhez kapcsolódik, hogy az 1912-es Stockholmi Olimpiai Játékok lovasversenyeire „Andrássy Kupa” néven örökös vándordíjat adományozott, amely ma a Lausanne-i Olimpiai Múzeum kiállításában látható. Ezek után nem lehet véletlen, hogy 1913-ban a MAC-nak ítélték az 1906-ban alapított Olimpiai Kupát, melyet később a TF is elnyert. A MAC Andrássy elnöksége alatt élte fénykorát, ekkor ünnepelte fél évszázados évfordulóját. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia Igazgatósága tagjai közé választotta.

A gróf 1936 végén kapta első szélütését, mely után visszavonult a sportélettől, és 1938. augusztus 29-én immár egy sokadik szélütés okozta a halálát.

Főbb műve: Az otthont szentesítő törvények. (Bp., 1882).