Kiváló lövő, nagyszerű krónikás, szenvedélyes vadász volt
Elment hát a madárcsontú öregúr, a csendes, halkszavú Gigi bácsi. Hihetetlen, hogy nyolcvannégy éves volt. Mi, akik az új Nimród megszületése óta ismertük csak, kortalannak tartottuk ezt az alacsonytermetű, pengevékony férfit. Nagyon sokat tudott a vadról, a vadászatról, a golyó- és sörétlövés titkairól és legnagyobb szerelméről, a Börzsönyről. Érdemes volt hozzáfordulni és kérdezni tőle akármit is a vadászatról, mert válaszai lényegre törők, pontosak voltak, nem beszélt a levegőbe. Azok közé a vadászok közé tartozott, akiknek a vadászat mellett rendkívül fontos volt a kellemes társaság, a jó hangulat, a jóízű beszélgetés, aki a szalonkahúzás híreit éppoly kíváncsisággal várta, mint a szarvasbőgés első hangjait. Giginek vagy inkább Gigi bácsinak tisztelte őt mindenki, és szokatlan keresztnevének becézéséből melegség, kedveskedés, megbecsülés áradt, mert ezt sugározta egész lénye. Lapunknak megbízható szerzője volt, mindig határidőre hozta a kész novellát vagy szakmai anyagot. Örült, ha munkára kértük, s bár erről nem beszéltünk soha, szinte kötelességének érezte, hogy tapasztalatait, gazdag ismereteit közkinccsé tegye. Amikor a vadászlövészet múltjában búvárkodtunk, első számú „forrásunk" volt, de ugyanígy támaszkodhattunk rá, ha a nagyvadvadászat különleges eseteiről, a megsebzett vad jelzéseiről akartunk valamit megtudni.”
“„