Lemaradt az 1936-os olimpiáról
Rádai Imre 1911-ben született. Egy nagyon régi újságcikkben elmondottak szerint 1930. június 12-én Siófokra kellett utaznia a leventékkel, hogy ott a jelenlétével bíztassa a lövészversenyen résztvevőket. Már a Velencei-tónál pöfékelt velük a vonat, amikor kiderült, hogy a csapat egyik tagja lemaradt, s hogy az egység becsülete ne vesszen el, Rádai Imrének kell beugrania helyette. A fiú még a puska durrogásától is viszolygott, de mivel visszautasításról szó sem lehetett, lőtt és a második legjobb eredményt ő érte el. Később úgy tartotta, hiába nyerte a versenyek egész sorát, kölcsönpuskával még az olimpiai válogatót is 1936-ban, a Honvédelmi Szövetség égisze alatt működő akkori lövész szövetség nem adott lehetőséget arra, hogy nagy világversenyeken is indulhasson. Úgy gondolta, hogy azért, mert nem volt elég megbízható, mivel szervezett munkás volt. Versenyzőként egyébként előbb a Horthy Miklós Polgári Lövész Egylet, majd a Gábor Áron Polgári LE tagja volt. 1941-ben a versenyzéstől is eltiltották politikai állásfoglalásáért. A háború utolsó éveiben részt vett, ahogyan évtizedeken keresztül mondták, a fegyveres ellenállásban.
Rá várt a rendőrség lőkiképzésének a megszervezése
1945-ben tevékeny szerepet vállalt a Marcibányi téri lövészpálya helyreállításában, rövidesen ő lett a megalakuló lövész szövetség titkára, 1948-ban pedig pártmegbízatásként a szövetség főtitkára. Ugyancsak az akkori uralkodó párt küldte később a Belügyminisztériumba is, ahol rá várt a rendőrség lőkiképzésének a megszervezése. Ennek a feladatának is sikerrel tett eleget, mint ahogyan később is „aranyat” ért a munkája a BM sportközpontban, 1956 után pedig a BM sportosztályon. 1966. január 9-én, 55 éves korában került nyugállományba, de azt követően is vállalt sportvezetői és politikai munkát is, egyebek mellett a Pest megyei sportlövő-szövetség vezetője lett. Feleségéből kitűnő sportlövész bírót és edzőt faragott. 1962-ben kapta meg a mesteredzői címet, 1985-től emlékverseny őrizte egy ideig az emlékét.