Gyermekkor - iskolák
Az első magyar olimpiai bajnok sportlövő, jogász, fővárosi jegyző
Prokopp Sándor magyar királyi távirdatiszt és Kosatkó Anna polgári iskolai tanítónő-iskolaigazgató harmadik gyermeke. A házaspárnak összesen 10 gyermeke született, de csak hárman érték meg a felnőttkort. Tizenhárom évesen édesapjától karácsonyra korcsolyát és flóbert puskát kapott, ezzel el is dőlt a sportág választás Pubi számára, ahogy otthon hívták. A puskát verebek és halak vadászatára használta. 1893-1897 között az elemi iskola négy osztályát jeles és kitűnő osztályzatokkal végezte. A Kegyes Tanító Rend Főgimnáziumában (Piarista) 1905. június 10-én végzett. 1905. szeptemberétől a Budapesti Tudományegyetem jogi karának hallgatója volt, 1913-ban doktorált.
Sportpályafutása
1907-ben (egyetemi évei alatt) belépett a BEAC egyesületbe - ahol báró Szemerei Miklós volt az elnök 1902-1913-ig -, melynek 1924-ig volt a tagja. Szemere Pusztalőrinci (Pestszentlőrinc) birtokán (1902-1903) felépítette Európa legmodernebb Lövőházát. Az új lőtéren rendkívül jó körülmények között sportolhattak. Egyetemisták tucatjait ismertették meg a sportlövészettel. Legtöbbjük, így Prokopp is Szemere tanítványa. 1903. május 3-án rendezik az első nemzetközi versenyt, kb. négy nemzet, közel 600 fő részvételével. Prokopp Sándor eredményéről nem szólnak a krónikák. 1907-ben Főiskolai egyetemi bajnok hadipuska versenyszámban a BEAC csapatában. Első olimpiai szereplése 1908. Londonban volt. A megelőző válogatóversenyek során két fő került kiküldetésre: ifj. Prokopp Sándor és Móricz István. Londonban ifj. Prokopp Sándor a hadipuska 300m versenyszámban összesen 627 (247+236-144) kört teljesített a győztes norvég Helgerud (909) mögött, a 43. helyen. Vasszorgalommal gyakorol a következő olimpiára.
Stockholmi olimpia (1912)
Elérkezett pályafutásának legeredményesebb, legszebb napja: 1912. július 2. Stockholm, olimpia. „az átlagos magasságú, törékeny testalkatú, szelíd tekintetű, szemüveges fiatalember, a mezőny legrosszabb szórású puskájával a Mannlicherrel győzött”. A versenyszám 2x10 lövés, az első 4 lövés fekve,4 lövés térdelve, 2 lövés állva 3 perc alatt a töltést és a testhelyzet elfoglalását is beleértve, a második 10 lövés 5 lövés fekve, 5 térdelve szintén 3 perc alatt. A sorozat megkezdése állva, lábhoz tett fegyverrel és nyitott závárzattal történt. Mindkét 10 lövésnél a legmagasabb találat értéke 5 pont volt. Az olimpián a sportlövészetben 18 versenyszámban voltak indulók. Számunkra viszont csak egyetlen versenyszám volt, ahol egyenlő eséllyel indulhattunk. Azonban a szabályokat az utolsó pillanatban megváltoztatták, a fordítás rosszul sikerült, így a szégyenteljes vereségek után a sportvezetés nem bízott a versenyzőikben az utolsó napon. Még a verseny helyszínére sem mentek ki. A szám abszolút esélyese Velez Rezső volt. Prokopp, aki csak az utolsó pillanatban került a csapatba, az egyik tartalék lemondása után, a saját költségén, nem hagyta magát, célja Velez legyőzése volt. Hatalmas küzdelemben nemcsak Velezt sikerült legyőzni, hanem a jó képességű, norvég, amerikai és görög sportolókat is. A világra szóló győzelem után, 1924-ig volt válogatott, edzősködött, sok fiatallal is foglalkozott, emellett foglalkozott lövészet szabályainak egységbe foglalásával. Nevéhez fűződik az 1928-as „A Magyar Országos Céllövő Szövetség rend- lő és lőverseny szabályai” megjelentetése.
Család
Feleségül vette Veinber Saroltát, akivel az előző házasságából született gyermekét (Drexler Valéria), valamint két közös gyermeküket (Sándor 1928, László 1931) nagy szeretetben nevelték.
Jogi pályafutása
Jogi diplomája megszerzése után 1914-ben állt a főváros szolgálatába, ahol többek között az árvaszéknél, a közjogi, az anyakönyvi, majd 15 évig a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. 1930-tól kerületi beosztásban tevékenykedett, majd 1939-ben helyezték vissza a központba, ahol tíz éven keresztül vezette a jogi ügyeket az Út- és csatornaépítési ügyosztályon.
A második világháború befejezése után, 1946-ban megpróbálták elbocsátani. A MOB nevében, személyesen Hajós Alfréd szólalt fel Prokopp érdekében. 1949-ben ment nyugdíjba.
1952-ben az előző rendszerben betöltött szerepére hivatkozva elvették nyugdíja felét, lőrinci házát államosították, és ingatlanát többszöri kérvényezés ellenére sem kapta vissza.
Élete utolsó szakaszában visszavonultan élt, különösen felesége 1957-ben bekövetkezett halála után mozdult ki nehezen a megszokott környezetéből.
Kitüntetések, elismerések
Budapest, XVIII. kerület díszpolgára,
Emléktábla a Ráday u. 52. falán,
Emléktábla az egykori lőtéren: Üllői út 452.,
Prokopp Sándor utca a XVIII. kerületben.
Felhasznált irodalom
MSSZ 150 éves jubileumi kiadvány.
