Csináld úgy, mint én!”
Faragó István az ötvenes évek jelentős részét Pécsett töltötte. „Néphadseregünk főtisztjeként a Dózsa Tiszti Iskolán neveli már 1950 óta a kiváló lövőket. Mint tanítómester a legszebb példát mutatta tanítványainak. »Csináld úgy, mint én!« jelszóval elérte az Érdemes Sportoló címet” – írta róla a Dunántúli Napló 1954-ben. Faragó István a válogatott kerettel a Szovjetunióban is járt, nagy barátja lett az ottani versenyzőknek, mint mondta, sokat tanult tőlük. Akkoriban már a Pécsi Honvéd céllövő-szakosztályának vezetőjeként bukkant fel a neve a sajtóban. Majd a magyar futószarvaslövő olimpiai keret edzőjeként. Nem ok nélkül esett rá a választás, az Európa-bajnok Kovács Miklóssal az élen tanítványai valóban világszínvonalat képviseltek. Kint is járt 1956 végén, a melbourne-i olimpián. Abban az esztendőben átvehette a Magyar Népköztársasági Sport érdemérem bronz fokozatát. 1957-ben az akkor alapított ETI, az Egyesített Tiszti Iskola élére került. Időt és fáradtságot nem sajnálva élénk sportéletet teremtett a katonai főiskolán. 1961-ben jelent meg Ágoston Imrével és Havas Sándorral közösen jegyzett szakkönyve, a Sportlövészet. A hatvanas évek elejétől, miközben alezredesi rendfokozatban az ETI edzője is volt, a válogatott is segített. Később a Bp. Honvéd sportlövőinek az edzője is lett. A nap 24 óráját a sportlövészetnek szentelte, 1965-ben az ETI szakosztályvezetője is ő volt. A Néphadseregen belüli racionalizálás értelmében a Zalka Katona Műszaki Főiskola vezetőedzője lett., de a hetvenes évek nagy részében a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. 1978-ban elvállalta a Budapesti Sportlövő-szövetség elnöki posztját.
Bodnár Tibor emlékezése
„Engem nem hívtak be. Én jelentkeztem tizenhét és fél évesen, mert rábeszélt az öreg, Faragó István, aki az edzőm volt a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. Megkaptam a miniszteri engedélyt, bekerültem a húsdarálóba. Kemény nyolc hónapos kiképzést kaptam, őrkatona lettem, s aki volt már katona, tudja, mi az, aki nem volt, majd megtudja… Hadtáposnak osztottak be, konyhára, cipeltük a negyed marhákat, mosogattunk, meg az egyéb konyhai munka, ezt sem kell részletezni. Délutánonként, kiképzés után, edzés. Na, nem panaszkodni akarok, nyolc hónap után a flottillához kerültem a lőtérre, ott aztán kezelésbe vett Faragó István edző: végül is itt dőlt el, hogy komolyan veszem a sportot, biztos nem melóztam volna máshol ennyit, egyértelműen az öregnek köszönhetem az eredményeimet…”
Dr. Hammerl László, olimpiai bajnok így beszélt róla
: „1956-ban leállt a lövőélet, minden fegyveres sport egy évre szünetelt. Az újrakezdéskor, 1957-től Faragó István, az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) szakosztályvezetője lett a szövetségi kapitány, és mint válogatott kerettaggal foglalkozott velem. Katonaember lévén szigorú fegyelmet tartott az edzéseken, tőle a tervszerűséget, a programok és pontos edzéstervek fontosságát tanultam meg. Mint szövetségi kapitánnyal, az első világversenyemre, az 1959-es milánói junior Eb-re vele utaztam.”