Kezdetek
Édesapja, idősebb Décsei Ferenc 1933-ban egy országos versenyen elindulva a második helyen végzett, és ezzel aranyjelvényes minősítést lőtt magának, majd edzőként segítette a fiatalokat. Feleségének is volt köze a sportághoz, pár versenyen találkozhattunk a nevével. Ifjabb Décsei Ferencet 1933-ban, hatévesen vitte le édesapja a lőtérre, és már kilencéves korában, első versenyén ifjúsági megyei bajnokságot nyert. "Nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki azt a szerszámot, amelyik nagyot pukkan, és ráadásul még a papíron is hagy egy kis lyukat" - emlékezett vissza a kezdetekre. A lőszereket ekkor még a zsebpénzükön vásárolták meg.
Ismerkedés a lövészettel
1952-ben a Budapesti Honvéd színeiben részt vett a Helsinkiben rendezett olimpián, több nemzetközi verseny győztese. Pályafutása során a Salgótarjáni Polgári Lövész Egylet, a Salgótarjáni Lövész Klub, a Salgótarjáni Vasas, a Bp. Honvéd, a Bp. Dózsa és a Magyar Honvédelmi Szövetség Központi Lövészklub (MHSZ KLK) színeiben szerepelt. Szülővárosában édesapja mellett Papp Ervin, Szlávik Gusztáv és Mohai János keze alatt ismerte meg a sportlövészet fortélyait. Az 1941/42-es Észak-kerületi bajnokságban az ifjúságiaknál és a felnőtteknél is az első helyen végzett. Ezt követően sorra aratta győzelmeit. A Décsei, Katkó, Matuszka összetételű csapattal országos vidékbajnokságot nyertek, majd csapatban harmadik helyezést szereztek a magyar bajnokságon, a sportpisztolyosok között.
Sportlövő karrier
1948-ban a nagy példakép, Takács Károly olimpiai bajnoki címet szerzett, ami a sportág népszerűségének is jót tett. Az olimpikonok körbejárták az országot, egy 1949-es salgótarjáni bemutatót követően – amelyen ifj. Décsei Ferenc is lőállásba állt – eredményével meghívták az olimpiai utánpótlás keretbe. Kéthetente járt a fővárosba az edzésekre, ahol a felmerülő költségek felét térítette csak a szövetség. 1950 tavaszán bevonult katonának, és ebben az évben a hadsereg-bajnokságot minden számban sikerült megnyernie (pályafutása végéig már nem szerepelt nógrádi színekben). Ekkor már minden támogatást megkapott, és tagja lett az olimpiai csapatnak. Tizenöt hazai és külföldi viadal közül tizenhármat megnyert, ami azt jelentette, hogy az olimpiai küldetési szintet öt versenyszámban teljesítette, de képtelenség lett volna kettőnél több számban indulnia. Helsinkiben aztán csaknem hetven nemzet sportolói között a 14. helyen végzett sportpisztollyal, az ott vásárolt nagyöbű puskával pedig a 20. lett. Amikor a másik 1952-es nógrádi olimpikonnal, a focista Szojka Ferenccel (kerettag volt, de nem lépett pályára az Aranycsapatban) együtt hazaérkeztek, többek között egy-egy fenyőfával tisztelgett előttük a város, melyeket a Kohász stadion (ma már Szojka Ferenc Stadion) klubháza előtt ültettek el, ezeket pár éve kivágták.
Koncepciós per és börtön
1953-ban egy koncepciós perben elítélték, fél évet az ÁVH börtönében ült.
Visszatérés a lövészethez
Az 1955-ös bukaresti Európa-bajnokságon bronzérmes lett, majd részt vett az 1958-as moszkvai világbajnokságon, és az 1959-es milánói Eb-n is. A Melbourne-i olimpiára készülő magyar céllövő keret tagja volt, de 1956-ban végül nem tudott elutazni a játékokra. Az 1960-as olimpia ideje alatt már vállizületi problémák jelentkeztek nála, és a megterhelő edzéseket már nem tudta vállalni. Edzősködött is, kisebb versenyeken elindult.
Halála
Décsei Ferenc hosszú évtizedeken át dolgozott az Acélgyár időelemzőjének irodájában. 2005. márciusában hunyt el, 78 évesen. Két évvel később dr. Hencsei Pál, olimpiatörténész könyvet írt az életéből, „Cél-tudatos ember volt” címmel.
Díjak
2000-ben Nógrád megye Bérczy Károly Díjában részesült. 1990-es évek elején Olimpiai Tiszteleti Emlékérmet kapott.