Családja és katonai pályafutása
Négyesen született 1903. június 13-án. Katonatisztként a Budai Honvédtiszti SE színeiben evezésben, síelésben és korcsolyázásban kezdte sportpályafutását. 1934-ben családnevét Simonfayra változtatta, és ezután Simonfay Antal és Simonfay (Lemberkovics) Antal néven is szerepelt katonaként a versenyeken és a szakirodalomban. Összetett neve apja (Lemberkovits Alajos jegyző), és édesanyja (Barát Vilma) nevéből származik. 1925. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Huszártisztként szolgált. 1935. május elsején nevezték ki századossá, 1943. április 30-án alezredessé. 1944-ben hadiműszaki törzskari tiszt lett, alezredesi rendfokozattal.
Fatális hiba miatt úszott el az olimpiai aranyérem
Az 1932-es olimpián vett részt sportlövészetben. A kisöbű puska, 50 méteres fekvő számában 285/300 körös teljesítménnyel a 18. helyen végzett. A szereplésének érdekessége az volt, hogy végig kitűnően célzott, 9 lövésből 285 kört ért el, de az utolsó tíztalálatos lövését a szomszédos céltáblába lőtte. 295 körrel olimpiai bajnok lett volna, így azonban csak a 18. helyet szerezte meg.
1935-ben, Rómában tagja volt a világbajnoki címet nyert hadipuska-csapatnak. 15-szörös egyéni és 20-szoros magyar csapatbajnok volt.
1934-ban a Magyar Katonai Szemle című folyóiratban tanulmányt írt A céllövő edzése, majd 1938-ban a Géppuskacső hűtése valamint az Öttusa pisztolylövő címmel.
Haláláig Négyesen élt, majd Argentínába emigrált, 1948-ban érkeztek meg Buenos Airesbe feleségével és három gyermekével. A fővárosban is folytatta a lövészetet már idősebb korában, sok versenyt nyert. 12 évesen levitte magával az unokáját is a lőtérre és megtanította pontosan célozni. 1980. október 16-án halt meg Buenos Aires-ben.