Balázs

József

Budapesti Sportlövő Szövetség fontos tagja volt, fiatalokkal foglalkozott edzői pályafutása alatt a legtöbbet. Testalkatára sokan visszaemlékeznek. 2 méter magas nagy-erős ember volt, 48-as lábakkal. Balázs József, a Bp. Sportlövő Szövetség elnökhelyettese, majd elnöke lett. Nevéhez fűződik " A sportlövészet technikai eszközei" című könyv megírása is. 1917-ben történt, hogy fegyvert vett a kezébe. Egy két év múlva már nem csak biztos kezű gazdája, hanem orvosa is lett a fegyvereknek: a sportlövészet és a fegyverjavítás a szenvedélyévé vált. Kissé zajos „élettárs”, mégis olyan erős a kapocs, hogy egy emberöltőn keresztül életcélt jelentett. Az első műtéten egy kilences Flobert került a „sebészkés” alá. — Azt hiszed, ha lőni tudsz, akkor a fegyverjavítás már gyerekjáték? — kérdezgették versenyzőtársai, akik némi hitetlenkedéssel szemlélték munkáját. A műtét tökéletesen sikerült. Azóta több ezer fegyver fiatalodott meg kezei között. Híresek és ismeretlenek, olimpikonok és Európa-bajnokok tanulták meg a nevét. Milliónyi emléke között a helsinki olimpia aranyérmesének, Takács Károlynak a barátsága az egyik legkedvesebb. "Egyetlen egyszer fordult hozzám azzal, hogy nézzem meg a fegyverét. Olyannyira sikerült a javítás, hogy apisztoly többé nem romlott el." Helsinki már sporttörténetem volt, amikor a távoli Japánban a magyar Hammerl Lászlólépett a dobogó tetejére. Őt is Balázs József indította el a lőállások felé.

Balázs József (vagy ahogy a külföldiek — köztük a román Kábán, akinek Jugoszláviában megjavította a fegyverét — ismerik: Jóósi bácsi) nevét a futballpályák környékén is gyakran emlegetik. A lövészet mellett húsz évig kergette a labdát. A vadregényes Bükk aljában, Dobó kapitány városában ő alapította azt a csapatot, amelyből később az Egri Vasutas megalakult. A munka és a sport feledtette az idő múlását. Nem így az otthon, a család. Három fia és egy lánya közül ugyan egyik sem lett sportlövő, Józsi bácsi mégis büszkén beszél róluk. "Mind a négyen elérték, amit akartak" mondja. Lányom orvos, egyik fiam építészmérnök, a másik katonatiszt, a harmadik, alegkisebb még tanul. Volt egy lőtér a hegy lábánál, a Marczibányi téren, s benne egy kis műhely. Nagy sportsikerek kovácsolódtak itt. A fegyverek, amelyeket Balázs Józsi bácsi javított meg, legtöbbször a tízes kör közepébe találtak.

Helsinki már sporttörténelem volt, amikor a távoli Japánban a magyar Hammerl László lépett a dobogó tetejére. Őt is Balázs József indította el a lőállások felé. A tárdai győztes a Ganz Villamossági Gyár lövészklubjában ismerkedett a sportlövészettel. Évek múltán is, amikor külföldön már jegyezni kezdték a nevét, nem egyszer segítette tanítványát az első mester. 1959-ben egy lengyelországi versenysorozat közben az esélyes Hammerl László fegyvere felmondta a szolgálatot. "Józsi bácsi! Segítsen,nem tudom mi történt!" — kiáltotta izgatottan. FESZÜLT MÁSODPERCEK után a „gyászhír” — a gyorsító rugó egyik szára eltört! A hibát még jól felszerelt műhelyben is nehéz megjavítani. Teltek a percek, s már mindenki lemondott a fegyverről, amikor Józsi bácsi a javítás után odabaktatott a lőállásba, hogy kipróbálja a puskát. Néhány óra múlva a bemondó közölte, hogy a hatvan lövéses fekvő versenyt a magyar Hammerl László nyerte.