Családi háttér
Eredeti neve Käfferstein Károly volt. Anyósa, Szeiler Aranka olimpikon tornász (1928), felesége Kőváriné Szendrődi Ildikó olimpikon síelő (1952, 1964), lánya Kővári Enikő síelő, szörföző.
Sportolói pályafutás
Kővári Károly a budapesti Toldi Gimnázium diákjaként sportágak egész sorát űzte: atletizált, tornázott, jégkorongozott, síelt például, majd később kajakozni és vitorlázni kezdett. Persze, mindezt versenyszerűen! Kezdetben a BBTE, majd 1936-tól BSZKRT színeiben. Síelésben az alpesi számokban, a futásban és az összetett versenyekben egyaránt eredményes volt. 1933-től 1950-ig egyéniben 7-szer, csapatban 10-szer nyert magyar bajnokságot.
1933-ban az innsbrucki északi sívilágbajnokságon a 9. helyezett magyar sífutóváltó tagja volt. 1936-ban részt vett a Garmisch Partenkirchen-i téli olimpián, ahol az alpesi összetettben a 27. helyen végzett. Elindult az északi összetett 18km-es sífutószámában is, de ezt inkább edzésnek tekintette.
Az 1936-os olimpiára később így emlékezett vissza:
„Arra felhasználtuk a versenyt, hogy valamit tanuljunk. Először öt kilométert futottunk, aztán pihentünk, aztán még nyolcat futottunk. Az volt a fő, hogy figyeljünk, jó helyen, jó emberektől. Futottunk egy kilómétert Nurmelá-val, egyet Hagennel. Közben találkoztunk Birger Ruddel, azzal beszélgettünk.”
A második világháború után, az 1948-as St- Moritz-i olimpián is részt vett még, lábtöréséből éppen hogy felépülve, lesiklásban a 65., alpesi összetettben a 46. helyen végzett.
Sportvezetői tevékenység
Kővári Károly sportpályafutása mellett1942-től már a magyar északi síválogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Az aktív pályafutása befejezése után 1952-től a Budapesti Előre, illetve 1969-től a BKV Előre sí- és vitorlás-szakosztályának edzőjeként maradt kedvenc sportágai közelében. Később mindkét sportágban mesteredzői címet is szerzett.
Sportvezetőként mindkét sportágában maradandót alkotott. A galyatetői alpesi sípályák kialakítása és a síbázis létrejötte is neki köszönhető.
1952-től a Budapesti Előre, illetve 1969-től a BKV Előre sí- és vitorlás-szakosztályának edzője volt, 1970-ben a vitorlázásban kifejtett tevékenységéért is mesteredzői címmel tüntették ki. Kővári Károlytól így búcsúzott a Vitorlázás című lap: „Kővári Károly mesteredző, a BKV Előre SC vitorlás és sí szakosztályainak edzője, hosszas betegeskedés után elhunyt. Egyike volt a Magyar Vitorlás Szövetség leglelkesebb aktíváinak. A felszabadulás után fáradhatatlan szorgalommal teremtette meg az Előre balatonfüredi bázisát, s ez maradt tevékenységének legfőbb színhelye az azóta eltelt három évtized alatt. Kiváló sportember és sportvezető volt, akinek lelkesedése környezetét is magával tudta ragadni, kevesen tettek nálánál többet a magyar vitorlássport fejlesztéséért. Szikár alakjára, mindenkor barátságos mosolyára, száraz humorára a magyar vitorlázók tábora mindenkor szeretettel és kegyelettel fog emlékezni.”
Emléke
A Farkasréti temetőben nyugszik. Sírfelirata: „Ég veled tó… és sok barát… Tavon vitorlás, ég veled büszkeségem! Ég veled hegy! Fehér út! Eltűnök máris!” (Max Jacob: Búcsúzó vers. Radnóti Miklós fordítása.)
1979 óta évente megrendezik a Balatonon a Kővári Károly vitorlás emlékversenyt.