Versenyzői pályafutás
Hemrik Ferenc 1940-ben a Toldy Gimnázium diákjaként ismerkedett meg a síugrással. Ettõl kezdve rendszeresen indult versenyeken. 1942-től kezdve a MAC majd 1943 és 1947 között a BEAC színeiben. Közben kirándult az alpesi sízésbe és a sífutásba is, szerelme azonban a síugrás maradt.
A második világháború befejezése után tovább gyűjtötte a bajnoki aranyakat (1948: egyéni, illetve hat csapat), immár a Goldberger SE versenyzőjeként. Részt vett az 1947-es davosi főiskolai világbajnokságon, ahol a 6. illetve egy évvel később, a St. Moritz-i téli olimpián, ahol a 34. helyet szerezte meg. Az 1949-es Splinderuv Mlyn-i főiskolai világbajnokságon szintén a 6. helyen végzett.
Edzői, versenybírói pályafutás
Az 1950-es évek elején megalakult a Bp. Honvéd sportegyesület sí szakosztálya, Hemrik is ide igazolt át. Akkor már nemcsak saját eredményei izgatták, hanem a síugrás szakmai kérdései is, és emiatt folyamatosan fejlesztette szaktudását. A Honvédban rövidesen a síugrók edzője lett, és bár 1957-ig versenyzett, elsősorban edzői munkája volt jelentős, saját versenyeredményeit is az edzői feladatoknak rendelte alá. De nemcsak a síugrás került látókörébe, hanem a sífutás és az alpesi szakfeladatokra is rálátása volt. 1953-tól kisebb megszakításokkal közel 30 éven át a síugró válogatott edzője hol mellékfoglalkozásban, hol társadalmi munkában, és ezidőalatt számtalan tehetséget hozott a felszínre. Sok magyar bajnok neki köszönheti eredményeit, edzői-szakmai munkája elismerése volt, hogy 1961-ben mesteredzői minősítést kapott.
1963-ban nemzetközi síugróbírói vizsgát tett és ebben a minőségben is felbukkant a sáncok mellett. Tovább képezte magát és 1972-ben a Testnevelési Főiskolán sí szakedzői képesítést szerzett.
A hetvenes években már nemzetközi hírnevet szerzett magának, és külföldre is hívták síugróedzőnek, erre azonban a sporthatóságoktól nem kapott engedélyt. Több év kihagyása után a 80-as években három éven keresztül újra Hemrik Ferencet kérte fel a szövetség a válogatott síugrók szövetségi kapitányának. 1985-ben nyugdíjba vonult, és azután a sísporttal nem foglalkozott. Soha nem tudta túltenni magát azon, hogy munkáját félbe kellett hagynia.
A pályaépítés is a szívügye volt
Sportolói és edzői munkássága mellet nevéhez fűzhető többek között a budapesti sánc műanyaggal borítása, a Kékesen épült Honvéd sífelvonó építése, a mátraházi nagysánc újjáépítése, a Széchenyi-hegyi első nyári tűlevelû sífutópálya, a Zugligeti Honvéd Síház és környéke építése, a síugró sáncok felújítása és sokszori korszerűsítése.
Sportos család
Felesége, Hellner Katalin Innsbruckban (1964) sífutásban volt olimpikon. Testvére Kardevánné Hemrik Teréz szintén síelő.