Sportpályafutás
Háberl Aladár iskolás korában ismerkedett meg a síeléssel. 1918-ban érte el az első osztályú minősítést, 1921-ben pedig már magyar bajnoki címet szerzett síugrásban. 1919 és 1924 között a Pannónia Turista Egylet, majd pályafutása befejezéséig a BBTE színeiben versenyzett. 1924-ben egyike volt annak a négy magyarnak, aki részt vett az első téli olimpián Chamonix-ban.
Háberl a Magyar Sí Szövetség és a síélet egyik meghatározó alakja volt a második világháború előtt: síoktató, majd a szövetség tevékeny vezetője, de még 43 éves korában is indult versenyeken. Részt vett mind a négy magyarországi - a mátraházi, lillafüredi, borsafürdői és budai sísánc építésében. A síelés mellett szenvedélyes motor- és autóversenyző is volt.
Civil pályafutás
Kilencéves korában, iskola mellett már egy drogériában dolgozott. Bár a kémia, a fizika és a biológia mindig is érdekelte, az egyetemi tandíjat nem tudta kifizetni. Maradt hát a drogériában, érettségi után már üzletvezetőként. 1932-ben saját üzletet nyitott, széleskörű profillal: „mindennemű sport- és tornafelszerelés és ruházat, fegyver, játék, acéláru, díszmű, pipere, konzerv, cukorka, férfi és női ruházati cikk, kötött- és szövöttáru, harisnya, kesztyű, cipő, kalap, sapka, bőröndös és utazási cikk kicsinyben és nagyban.” A később a Váci utcába költözött, de a boltot és a raktárát a háború alatt bombatalálat érte. Háberlnek új életet kellett kezdeni.
A háború után egy rövid ideig gazdálkodott, majd - felhasználva drogérista ismereteit - laboratóriumi asszisztensnek tanult, s ötvenhárom éves fejjel tett képesítővizsgát. Így végül azzal foglalkozhatott, amivel gyerekkorában szertett volna. Új szakmáját a II. Sebészeti Klinikán kezdte, majd 1953-tól az Árpád Kórházban folytatta, ahol vezető asszisztens lett. Hetvenhét éves korában ment hivatalosan nyugdíjba, ám már a következő munkanapon, rendes időben folytatta munkáját.
Sorsa végül tragikusan alakult, 92 évesen halálos rablótámadás érte Szépvölgyi úti otthonában.