Sportpályafutása
Nem volt hétköznapi ember, ami már 1938-ban kiderült, amikor 16 évesen indult először versenyen, mint az UTE sportolója. A Goldberger, a Budapesti Bástya, majd 1940-től újra a lila-fehéreknél ért el kiváló eredményeket, sífutásban és északi összetettben. 1947—59 között 7 egyéni győzelmet aratott és 24 alkalommal volt bajnokságot nyert csapat tagja. Az Újpesti Dózsa 1985-ben, 100 éves megalakulása alkalmából a klub „Örökös Bajnoka” címmel tüntette ki. Később a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst- és bronzfokozatát kapta meg. Salánki Miklós így írt róla a Nemzeti Sportban, 1992-ben
Az elmúlt évtizedekben a sísportban kétféle embert ismertem meg, aki kedveli Beták Imrét, és aki nem. Közömböst nem, mert Imre bácsi sohasem tudott beolvadni a hó nélküli napok szürkeségébe. Vibrált, nyüzsgött, szervezett, rendezett és mindig kitalált valamit. A versenyekre titkos haditervvel készült.
“„
Edzőként
Aktív sportpályafutásának befejezése után a Vasas síszakosztályának edzőnek lett 1956-ban, mellette a magyar sífutó-válogatottnak is a vezetőedzője volt 1960—66 között. A piros-kékek síszakosztályában a három évtizedes edzői működése alatt 164 felnőtt és 504 utánpótlás-bajnoksághoz segítette a versenyzőket. Kiemelkedő szakmai, pedagógiai, nevelői munkájáért a „Kiváló Nevelő”, majd 1983-ban mesteredzői címmel tüntették ki. 1984-ben „Sportszerűségi Díj”-jal ismerték el példamutató cselekedetét. 1985 év végén nyugdíjba vonult, de továbbra is a szakosztálynál maradt mint szaktanácsadó. Kiemelkedően eredményes versenyzői és edzői pályafutásában mindig segített, mellette állt önzetlen, önfeláldozó munkatársa, felesége. Nyugdíjasként is a Vasasért és a sísportért dolgozott, ezért 1997-ben a Magyar Sportért Érdemérem kitüntetésben részesítette őt az OTSH.
Egy kis sportág felejthetetlen edzője volt, akinek ugyan nem adatott meg, hogy versenyzői olimpiát nyerjenek, viszont sok-sokezer gyerekkel szerettette mega sportot. Sőt, még többet! Mert Főnök — így hívták tanítványai — először köszönni, az edzésekre tiszta cipőben megjelenni tanította meg a fiatalokat, és csak utána síelni...
“„