Szén

József

1805. július 9-én született Pesten, 1857. január 13-án hunyt el ugyanott. Elszegényedett, kisnemesi családból származott, apja, Szén Miklós, Pest város főjegyzője volt. A középiskola befejezése után elvégezte az egyetemen a filozófia és a jogi fakultást, és jól beszélt angolul, franciául, németül, és latinul is. Csak 33 éves korában sikerült bekerülnie a városi hivatalba gyakornoknak. Lassan jutott előre a ranglétrán. Valószínűleg a sakk miatt választotta ezt a levéltárosi pályát, mert az ügyvédi tevékenység, a szabad foglalkozással járó életvitel akadályozta volna sakkpályafutását. 1836-ban, a kor szokásainak megfelelően, tanulmányutat tett Nyugat-Európában. Hosszabb időt töltött Párizsban és Londonban, majd Berlinen át 1839-ben tért vissza Magyarországra. Világot látott és nyelvtudását is tökéletesítette.

1840-ban vette feleségül Kun Alojziát, gyermekük nem született. Első lépéseit a sakktanulás területén csak sejteni lehet. Bachmann, aki mélyrehatóan foglalkozott Szén pályafutásával, azt írta, hogy a Wurm-kávéházban kibicelt az ifjú Szén, és ott sajátította el a játék alapelemeit. Ebben az időben mai értelemben vett versenyt nem rendeztek, de az előfordult, hogy két sakkozó hosszabb idő alatt a játszmák sorát váltotta egymással, aztán ezek eredményeit összegezték. Ezeket párosmérkőzéseknek nevezték, és vagy előre megállapodtak abban, hány játszmát játszanak, vagy ezek spontán alakultak. Szén ilyen mérkőzéseinek tényéről korabeli újság és sakkújság (1836-ban jelent meg az első sakklap) hírek tudósítottak. Számszerű eredményeket általában nem közöltek, de Szén kisebb vagy nagyobb arányú fölényéről írtak. Anyagilag sem volt jelentéktelen mindez, mert a kor szokásának megfelelően tétbe (pénzbe) játszottak. Szén az utazásait részben ebből fedezte. Egyetlen eredményét közölték: a kor egyik legerősebb sakkozója, Labourdonnais ellen 13:12-re nyert, de ez nem reális, mert az akkor olykor előforduló formát követték, hogy a nevesebb játékos gyalog- és lépés előnyt ad ellenfelének, ezúttal Szénnek. Párizsi tartózkodása idején indult el a világ első sakklapja: közölte ott váltott játszmáit, és az általa szerkesztett sakkfeladványokat. Mindkét területen az ő nevéhez fűződnek a legelső magyar hiteles alkotások.

Magánéletét nem kísérte szerencse. Nagy szerelme, mielőtt még házasságot köthetett volna vele, súlyos betegség után meghalt. Leánygyermeke, Anna, akit adoptált és szülei neveltek, 13 éves korában hunyt el. Életkörülményei lehetővé tették, hogy 1836-tól 1840-ig külföldön, majd a szabadságharc megkezdéséig itthon is rendszeresen sakkozzon. Intenzív, elmélyült elemző munkáját nem befolyásolták többé családi problémák. Hírnevét megalapozó első külföldi útjáról, amelyre nem tudjuk, hogy a sakkozás vagy a nyelvtanulás miatt vállalkozott, csak néhány játszma és eredményei maradtak ránk. Párizsban 1836-ban a kor nagy egyéniségével, Labourdonnais-val sikerrel mérkőzött. Hazatérése után, 1839-ben állást kapott: sorban irodagyakornok, irodatiszt, allevéltáros, tanácsi levéltáros lett. (1843-ban allevéltáros, és már 40 éves, amikor 1847-ben tanácsi levéltárosnak kinevezték.) Emellett itthon is sakkozott, és a külföldi tapasztalatok alapján sakk-kör szervezését is felvetette. 1837-ben, Londonba utazott, ahol a kor ismert sakkozóit, Walkert és Lloust is legyőzte. Hazaérkezését Berlinből minden életrajzi forrás összekapcsolja az első sakk-kör, a Pesti Sakk-kör megalakulásának időpontjával. Vitathatatlan, hogy köréje gyűlhettek a sakkozás kedvelői és legjobb művelői. Ettől az időponttól beszélhetünk, ha nem is tervszerű, de klubszerű kávéházi sakkéletről Pesten. Szén József itt találkozhatott Grimm Vincével és talán legjobb tanítványával Lőwenthallal is. Délutánonként, este sakkozott – Budán és Pesten a legerősebbnek ő bizonyult, bár mai értelemben vett versenyek nem voltak.

A sakkozásnak már a XIX. században kialakult sajátos formája volt a levelezési sakk. Sakk-körök, esetleg városok játszottak egymással, többnyire két játszmából álló mérkőzést. A lépéseket tanácskozás eredményeként határozták el és postán küldték az ellenfélnek. A Londonban, Párizsban, Berlinben már ismert Szén József mellett a nemzetközi elismerést azonban a magyar sakknak és természetesen Löwenthalnak és Grimmnek a Pest—Párizs levelezési mérkőzés hozta meg. 1842-ben Pestre érkezett egy francia sakkozó, akivel Párizsban ismerkedett meg, így kötötték le a mérkőzést, amely valószínűleg az első sportösszecsapás volt Magyarország történetében. 1842-1845 között tartott a meccs: a magyarok 2:0-ra győztek, ami annál inkább volt nagy szó, mert a párizsiak korábban a londoniak ellen nyertek. Az 1843. májusától 1845. márciusáig tartó mérkőzésen mind a két játszmát megnyerő triumvirátus sikere nagy meglepetést keltett a sakkvilágban. Szén elméleti munkássága sokrétű volt. Szinte a sakkjáték minden ágával foglalkozott. Hódolt a korszellemnek és a feladványköltészetben is alkotott. Jó néhány úgynevezett mezőmatt (feltételes) feladványt is szerkesztett. Kutatásainak igazi területe azonban a végjáték volt. Elemző munkásságát pedig semmi sem fémjelzi jobban, mint a bástya és futó a bástya elleni végjátékban a róla elnevezett hadállásban végzett kutatása. Végjátéktanulmányaihoz hasonlítva, ha ma már megnyitáselméleti munkásságát kisebb jelentőségűnek tartjuk, említést érdemel néhány megnyitási változatban elképzelése, például az orosz védelem. A szabadságharc ideje alatt és bukása után egyedül Szén József maradt itthon a triumvirátusból.

Szén pályafutásának befejező szakaszát az 1851. évi londoni ipari világkiállítás alkalmából rendezett első nemzetközi sakkverseny nyitotta meg. Már akkor nagy volt a hírünk a sakkvilágban, mert a tornát rendező westminsteri St. George’s Chess Club a világ legjobb sakkozóinak vetélkedőjére Szén mellett Löwenthalt és Grimmet is meghívta. Itt 16 fő játszott. A legerősebbnek tartott versenyzőket hívták meg a világ minden részéről, néhányan azonban nem tudtak eljönni. 8 párt sorsoltak össze, akik rövid párosmérkőzéseket játszottak, a győztes tovább jutott. Szén az első fordulóban 2:0-ra nyert, a második fordulóban azonban, a legjobb 8 között a későbbi győztessel került össze, és balszerencsés körülmények közt 4:2-re vesztett. Így csak az 5. helyért játszhatott, amit el is ért. Ez az első versenysiker, amit a magyar sporttörténet egyéni versenyen felmutathat. Sikeres párosmérkőzései alapján 1851-ben a történelmi értékszám-listán a világon a 4. helyét is elérte, majd az 5. és 6. helyén szerepelt. Szén hazatérése után ismét bekapcsolódott a hazai és a nemzetközi sakkéletbe. Bár itthon szervezett sakkozás az abszolutizmus fojtó légkörében nem alakulhatott ki, mégis jelentkezett az új nemzedék. A szabadságharc bukása után 1851-től 55-ig ismét többet sakkozott. Nem tudott megbirkózni a kor félelmetes járványával, a pestissel, 1857. január 13-án elhunyt. A Kerepesi úti temetőben temették el, ma már nem tudjuk, hogy hol nyugszik.

• A Magyar sakktörténet 1. kötetében: • Barcza Gedeon: „Szén József” és „Szén utolsó évei” című fejezetei. • Arcanum • Magyar Sakkélet, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)1982-02-10 / 2. szám Százhuszonöt éve hunyt el Szén József, Ozsváth András írása