Sportpályafutása
Van-e olyan sakkozó ebben az országban, aki Osi mester nevét nem ismeri? Aligha, hiszen az ő sokoldalú sakktevékenysége legendás volt és bizonyos értelemben mindannyian szellemi örökösei vagyunk. Ozsváth András 1929. augusztus 19-én értelmiségi családban született Békéscsabán, de gyerekkora nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. Ott ismerkedett meg a sakkozással is autodidakta módon: az egyetlen magyar nyelvű kötet egy Maróczy sakk-könyv volt, abból tanult. Saját kézzel írott önéletrajza szerint a Békési Gimnáziumban két osztályt végzett, Marosvásárhelyen további négyet, végül a záró két év után 1948-ban érettségizett Békésen. Ezután Budapestre költözött és az élete végleg összeforrott a sakkozással, illetve az újságírással. Első fővárosi egyesülete a Famunkások Sakk-köre volt, majd az Építők, 1951-es bevonulásától pedig a Bp. Honvéd versenyzője lett. (Itt egy idő után a sportszázadba került Puskás Öcsiékkel együtt, amiről sokat mesélt.) A hároméves katonaságot követően a Vörös Lobogó, az MTK, és a Tipográfia következett a sorban, s 1961-től három évtizedig ismét a Bp. Honvéd (valamint jogutódjai). Ez utóbbi csapattal nyolcszor nyert magyar bajnokságot (egyszer a VL-lel is), hosszú ideig éltáblásként! A mesteri címet 1957-ben, a FIDE-mesterit 1980-ban szerezte meg, miközben levelezési sakkban nemzetközi mester lett (1977). A válogatottban többször is játszott, de nem volt profi sakkozó soha. Munkái nagyrészt a (sakk)újságíráshoz köthetőek, amit hihetetlen lelkesedéssel végzett egész életében. A ruhagyári dolgozók majd a vakok és csökkentlátók között kezdte az edzősködést, aztán a katonacsapatban népszerűsítette a sakkozást; messze földön híres előadásai hatására sokan váltak versenyzővé. Az 1960-as és '70-es évek legjobb sakkoktatójaként tartották számon, és ezért mesteredzői címmel tüntették ki 1977-ben. Tanítványai közül Pintér József és Vadász László nagymester lett, az utóbbi olimpiai bajnoki címe révén edzői életjáradékban részesült. Mellettük még számtalan mester tartja őt tanítójának, miközben szinte egyedül lerakta a tizenhétszeres bajnokcsapat, a Bp. Honvéd alapjait is.
Sakkíró, csapatvező
Publikációi száma végtelen, napilapok és folyóiratok sakkrovatát vezette fél évszázadon át. Ám ő a Magyar Sakkéletnél betöltött fő- és felelős szerkesztői posztjára volt a legbüszkébb. Több tankönyvet is írt olvasmányos stílusban, a legnevesebb közülük a "Harcászat 64 mezőn" (és ennek kivonatolt minikönyv formája) - ma is megállja helyét. Csapatvezetői, szervezői munkássága is kiemelkedő volt, elég csak a Honvéd-Csepel 100 táblás találkozókat megemlíteni. 1988-ban a BEK 2. Honvéd, 1994-ben az olimpiai 5. helyezett női válogatott csapatkapitányaként munkálkodott, miközben rengeteg világeseményről is tudósította a rádióhallgatókat. Versenyzői pályafutása során végigverte a teljes magyar élmezőnyt (legnagyobb egyéni sikere az 1960-as Budapest bajnoki címe volt), nem egyszer csillogó stílusban. A sakkért lángolt egész életében, ami 2015. október 20.-án Budapesten ért véget. Emlékezzünk Ozsváth Andrásra, a fáradhatatlan sakkművészre, és a kedvenc tacskóit esténként a Petőfi Sándor utcában sétáltató idős mesterre szeretettel.