Sportpályafutása
Makovetz János újságíró és Czizek Borbála fia. Az aradi Királyi Főgimnáziumban 1877-ben érettségizett, majd a Budapesti Tudomány Egyetemen folytatta tanulmányait és a jogtudományi kar hallgatója volt éveken át. 1884 és 1903 között tisztviselő az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Magyar és horvát-szlavonországi kereskedelmi iparkamarák budapesti irodájában. Aradon erős sakkélet volt, így már jó sakkozóként érkezett a fővárosba, amit budapesti éveiben teljesített ki. Pályafutása csúcsán Budapesten ő lett a legerősebb, a nem gyakori versenyekből hármat is megnyert. Exner Győző és Diemer Hugó ellen párosmeccset is nyert. 1890-ben Grazban, első nemzetközi versenyét megnyerte, a még fiatal, de 4 évvel később már világbajnok Emanuel Laskert is megelőzte. 1892-ben Drezdában létszámában is, játékerőben is jóval erősebb versenyen a nagyon jó 2-3. helyet érte el. A versenyek után a később kiszámított világ-értékszám listáján az igen előkelő 5. helyre kúszott fel, mely helyezést 10 hónapon át fenntartott. Drezdai sikere mégsem elégítette ki, még jobb eredményt szeretett volna. Érzékeny természetű ember volt, és 1895-ben egy szuperversenyre való meghívást elhárított Hastingsba, elfoglaltságára hivatkozva. 1896-ban a budapesti Milleniumi versenyen szintén nem indult. Sakkíróként még dolgozott egy ideig, aztán szakított a sportággal.
A sakkíró
1889. szeptember 15-én jelent meg a Budapest Sakk-Szemle, havi 8 oldal terjedelemben. Valójában általában az első és hátsó borítón is volt szöveg, így 10 oldalasnak is tekinthető. Bár munkatársai játszmaelemzéseket, feladványokat adtak Makovetznek a folyóirat elkészítéséhez, a napi hivatali munkája mellett nem sok, de elég megterhelő munka volt egyedüli szerkesztőnek a kiadás. Ez a folyóirat 1895 decemberéig jelent meg havonta, kivéve az 1894. évet, amikor szünetelt. Elindult viszont a sakkrovata a Pesti Naplóban, 1895. szeptember 22-én. Ez terjedelmes és tartalmas volt, ám ez is csak 1896. májusáig élt. Makovetz 1903-ban halt meg.