Jenei

Ferenc

Úgy kezdte, ahogy akkoriban egy sakkozni vágyó, nem túl szegény, de gazdagnak semmiképpen sem nevezhető családból származó vidéken élő, fiatalember kezdhette: miután 15 éves korában bátyjától megtanulta a játékot, előbb diáktársain, majd később kávéházi partikban próbálgatta erejét. Veszprémben érettségizett, de még csak a kereskedelmi negyedik évfolyamába járt, amikor már Veszprém „válogatottjának” tagjaként részt vett a Székesfehérvár elleni csapatmérkőzéseken. Edzője nem volt — akkoriban ez nem igen volt divat —, a sakk-könyvek drágák voltak, de még a Magyar Sakkvilágért is két pengőt kértek akkoriban —, abból tanult, amihez hozzájutott. Jenei Ferenc mindig egyedül tanult, elemzett. És jegyzetelt. Első megnyitáselméleti füzetét még 1934-ben nyitotta meg. És az évek során sorban gyültek a füzetek.

1933 mind a magánéletében, mind a sakkozásban döntő fordulatot jelentett számára: Budapestre került, a Közgazdasági Egyetemen tanult tovább. Itt ismerkedett meg az akkor már jónevű sakkozóval, Sallay Rolanddal, aki fiatalabb diáktársában felismerte a tehetséget, s bevezette őt a Philadelphia kávéház matadorai körébe, akik között olyan kiváló sakkozók voltak, mint például Kórody Keresztély, Havasi Artúr vagy Elekes Dezső. Ide, az Alagút budai hídfőjéhez zarándokolt a tizennyolc-tizenkilenc éves Jenei Ferenc a Thököly úti kollégiumból a sakkdélutánokra. Csakhamar tagja lett a csapatnak, igaz, egyelőre még csak az utolsó táblán játszott, de az erősebb sakkozókkal váltott játszmákból gyorsan tanult. Élete első ,,igazi” versenyén, az 1934-es főiskolai bajnokságon veretlenül a második helyet szerezte meg Bély mögött, de három évvel később, 1937-ben már meg is nyerte. De a két dátum között is akadtak figyelemreméltó eredményei: 1936-ban holtversenyes második a Dunántúl-bajnokságon (Roberllel), s ugyanebben az évben történt, hogy legyőzte Aljechint! Igaz, szimultánon, de sötéttel, húsz lépésben — nyílt spanyolban.

A mesteri cím akkoriban igazi rangot jelentett, s nagyon nehéz volt elérni: úgynevezett mesterképző főtornát kellett nyerni hozzá! Az egyetemi tanulmányai után, 1939-ben Dombóváron kapott állást a Postánál (első és végleges munkahelyén!), s csak 1942-ben került ismét Budapestre, a sakkozás fellegvárába, ahol rögtön meg is hívták a nemzeti mesterversenyre, ahogy akkor a magyar bajnokságot nevezték. Jenei Ferenc itt holtversenyes hatodik helyezett lett. 1943-ban teljesítette először a mesteri cím feltételét: mesterképző főtornát nyert Szedlacsekkel holtversenyben, Flórián Tibor előtt. A háború azonban közbeszólt, s Jenei Ferenc — egyelőre — nem lett mester. A mesteri címet jelentő első helyért még párosmérkőzést kellett volna játszani, de Jenei Ferencet besorozták, így nem kerülhetett rá sor. Vége lett a háborúnak, s Jenei Ferenc 1949-ben megnyert egy válogató versenyt, tagja lett a hollandok, majd a lengyelek ellen játszó magyar csapatnak — de még mindig nem kapta meg a mesteri címet! Erre csak azután került sor, hogy még abban az évben második lett Benkő Pál mögött az erős mezőnyű lódzi versenyen.

Többször volt válogatott s egyik büszkesége, hogy ezek során jelentős pluszban maradt. Utoljára 1965-ben írták a neve mellé a „válogatott tagja” kifejezést: a jugoszláv Udovcsics nagymester ellen ért el két döntetlent. Munkahelyéhez, egyesületéhez, a Postáshoz mindvégig hű maradt. Közel négy évtizedes edzői munkássága során mesterek egész sora került ki „iskolájából”, s tizennyolc éven át (1963-tól 1970-ig) volt legjobb sakkozónőink edzője, olimpiai csapatuknak kapitánya! A tizennyolc év során tíz évig társadalmi munkában, minden anyagi ellenérték nélkül, majd az utolsó években havi 600 forint javadalmazásért tanította a sakkot, nevelte a legjobb magyar női játékosokat. Tanítványai a Postásban: Radnóti Béla, Puschmann László és Pintérné Kovács Márta. 1963-1980 között a magyar női válogatott edzője és kapitánya, ebben az időszakban Karakas Éva, Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Honfi Károlyné, Makai Zsuzsa, Porubszky Mária, Krizsánné Láng Edit, Csonkics Tünde voltak az olimpiai csapatok tagjai. 1965 és 1980 között a sakkszövetség elnökségi tagjaként, az Edző Bizottság vezetőjeként is jelentős munkásságot fejtett ki. Maradandó emlék ebből a korszakból egyik tanítványával, Titkos Jenővel írt könyve, amely a hazai edzőképzés egyik alapköve lett.

Jenei Ferenc nevét nemcsak a sakkújságok, versenytáblázatok őrzik: bevonult a neve a megnyitáselméletbe is. A királyindiai védelem Sge2-es változata zenei változatként ismeretes, s jelentős gondolatokkal gazdagította a 3. — 15-ös spanyolt és a vezérgyalogmegnyitás Uf4-es kezelését is. Igaz, a sakkozók között ez utóbbit inkább „Postás-variként” szokták emlegetni — jól tudva, ki húzódik meg szerényen, tanítványai sikerének részeseként, a háttérben.