Jakobetz

László

1967. március 6-án született Budapesten és azóta is itt él. 14 éves korában a lakótelepen, a szomszéd házban élt egy jó sakkozó hírében álló fiú, akivel egyszer a pingpongasztal tetején játszottak pár partit. Ezt a fiút Schüll Gyulának hívták, aki jobban sakkozott nála, de elsőre László nyert 2,5:0,5-re. Könnyen lehet, hogy ha akkor veszít, talán nem is foglalkozott volna a sakkal. Az említett játszmáiknak következménye lett, hogy keresték a lehetőséget a tanulásra, és ráakadtak a közeli művelődési házban egy sakkszakköre, amelyet Tichy-Rács József tartott. Ez bevezetés, útmutatás volt a versenysakk világába és a Vízügy nevű klub leigazolta őket. A nagy ambíciójuknak és az életkorukból adódó gyors előrehaladásnak köszönhetően (15 évesen sokkal gyorsabban fejlődtek, mint egy 6-7 éves gyerek), az egyesület soha nem látott magasságokba jutott, ami NB II-t jelentett. 17 évesen a csapatvezetősködés mellett „edzősködést” is vállalt. A nála fiatalabbakat és gyengébbeket próbálta gardírozni, megnyitásokra tanította őket, de versenyeket is szervezett nekik. 1986-ban a Tipográfiába igazolt át, amiben sokat segített az a Navarovszky László nemzetközi mester, akinek - elmondása szerint - a legtöbbet köszönheti.

A sakk minden műfajában kiemelkedő eredményei voltak. A versenyzést 40 évesen hagyta abba; ifjúsági válogatottságig és FIDE-mesteri titulusig jutott (1993). Levelezési sakkozásban szenior nemzetközi mesteri címmel rendelkezik (2004), és világbajnoki döntőbe jutása kapcsán meghívták a világválogatottba is, ahol győzött (2004). Villámsakkban a legjelentősebb sikere országos 6. (2004), míg a gyorsfejtő bajnokságon 5. helyezés (1988). Csapatban egyszeres magyar bajnok volt (1999). Ezek mellett országos versenybíró (2001), a MEFS sportági szakreferense (2016-), a Magyar Sakkszövetség Sakktörténeti Bizottságának elnöke (2019-) és edzőtanácsadó. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium sakk-kerettantervének szakértője (2013).

A sakkoktatást már 17 éves korában elkezdte, és 1993 óta megszakítás nélkül a Barcza-BEAC klubban dolgozik, sakk-szakedző diplomáját 2002-ben vette át a Testnevelési Főiskolán. Mintegy másfél ezer gyereket ismertetett meg a sakk szépségeivel, miközben számos tanítványa felülmúlta őt, hiszen magyar bajnokok és olimpikonok lettek. A legkiemelkedőbbek: Gara Anita és Gara Tícia nagymesterek, sokszoros felnőtt országos bajnokok és a magyar válogatott oszlopos tagjai; Antal Gergely nagymester, magyar bajnok és válogatott, Boros Dénes nagymester-szakkommentátor; Pintér Gábor, Torma Róbert, To Nhat Minh nemzetközi mesterek, két tucatnyi FIDE-mester, valamint több mint száz mesterjelölt. Saját nevelésű tanítványai közül sokan kijutottak korcsoportos világversenyekre, Radnai Ádám valamint Palczert Mátyás Európa-bajnok lett. Emellett országos korosztályos bajnokainak, diákolimpiákon győztes versenyzőinek és csapatainak száma utolérhetetlen. Csoportos edzésein, sakktáboraiban egy gombostűt sem lehet leejteni. A gyerekek évtizedek óta folyamatosan érkeznek hozzá, noha a munkakörülmények sokszor méltatlanok voltak a legrégebbi (1987), legnagyobb és legeredményesebb magyar nevelőegyesülethez. Jelenleg az ELTE-n tanít 6 évestől az egyetemista korosztályig, ám a kicsik képzését kedveli legjobban. Levelezési sakkban egészen a világbajnoki döntőig jutott. Az ifjúsággal elért sikereit klubvezetői és edzői eredményei mellett visszaigazolják a szövetségi szakbizottságokban betöltött megbízatásai.

OTSH Kiváló Nevelő Munkáért (1996); Gerevich-alapítvány ösztöndíj (1998); Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) emlékérem (2008); BEAC örökös tagja (2013); Újbuda Kiváló Edzője (2015); Budapesti Sakkozásért Díj (2017); Magyar Sakkszövetség Barcza-díj (2021), Maróczy 150 Díj (2022). Jakobetz László a magyar sakkozás, sakkoktatás megkerülhetetlen alakja. Pályafutásának elismeréseként 2024-ben megkapta a Gerevich György nevelőedzői díjat.

Több mint ezer cikk és két tucatnyi könyv szerzőjeként, valamint lapszerkesztőként méltán nevezhetjük őt a magyar sakk krónikásának. 19 évesen kezdett írni a Sakkéletben, és szinte rögtön kapott egy rovatot Ozsváth Andrástól. Akkorra már két könyve is megjelent, amelyeket – Varnusz Egon gondozásában – Somlai Lászlóval együtt írtak. Minden idők legtermékenyebb magyar sakkírója: 1986 óta nyomtatásban 25 kötete és több mint ezer szakcikke jelent meg a Sakkélet (rovatvezető 1987-1997), a Sakkfutár, a Magyar Sakkvilág és más folyóiratokban, illetve az Ifjúsági Sakkfutár (2002-2003) és a Magyar Sakkhistória főszerkesztője (2021-), továbbá számtalan sakk-könyv, lexikon lektora, konzulense. A legnagyobb magyar - magánkézben levő - sakk-könyvtár tulajdonosa.

Az írás és a sakkoktatás lecserélte a versenysakkot, de levelezési sakkban még játszott. A leghosszabb partija 6 évig tartott egy uruguay-i sakkozóval, akivel egy lépéspár váltása 1 hónapos tempóban zajlott. Az utolsó esztendőben már email-ben fejezték be a játszmát, amit sikerült megnyernie, és ezzel bejutott a világbajnoki döntőbe. A levelezési sakkban a nagymesteri cím előtt van egy senior (nem az életkort jelölő) nemzetközi mesteri titulus is, amit sikerült elérnie.