Sakk

Charousek
Rezső

Charousek Rezső Rudolf magyar sakkmester. Charousek Rezső a királycsel mestere volt, ezzel a megnyitással győzte le a világbajnokot is.

Születési hely
Klein Lometz (Lomeček), Csehország
Születési idő
1873. szept. 19.
Halálának ideje
1900. ápr. 18.
Halálának helye
Nagytétény
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Fiatal évek

Szülei cseh származásuak voltak. Édesapja, Charousek Károly a Magyar Államvasút szolgálatában állt távirdafelvigyázóként, édesanyja Uher Mária volt. Az anya, szülés előtt hazautazott a Csehországban élő szüleihez, így Charousek Rezső szülőhelye Klein Lometz, csehül Lomeček, ahol 1873. szeptember 19-én megszülte a fiát. Utána visszatért a csecsemővel Magyarországra, aki itt élte le egész életét, rövid külföldi útjai kivételével. Itt is végezte iskoláit: Debrecenben és Miskolcon, többször cserélve, aszerint, hogy az apát hová helyezték. 1888-ban a család felvette a magyar állampolgárságot. Charousek 1891-ben, Miskolcon érettségizett, utána beiratkozott a kassai Jogakadémiára, amivel párhuzamosan egy ügyvédi irodában vállalt állást. Gimnáziumi évei alatt tanult meg sakkozni, a színvonalas kassai sakkéletben gyorsan fejlődött. Akkoriban nagyon ritkák voltak a sakkversenyek, ezért a legjobbak is kávéházakban, illetve a kevés sakk-körben játszottak, olykor két játékos egymás ellen, előre meghatározott játszma- vagy győzelemszámig tartó párosmérkőzést. 1893-ban Budapestre utazott, hogy a legerősebb sakkozókkal megmérkőzhessen. Elismerték erejét, 1895-ben az akkor még Budapesttől külön településként szereplő Nagytétényben telepedett le. Itt Maróczy Gézával, azoknak az éveknek a legerősebb magyar versenyzőjével rendszeresen játszott (egy ideig együtt is laktak), de rendszeresen bejárt Budapestre, a legerősebb sakkozókkal játszani, sőt egy erős székesfehérvári sakkozóval, Exner Győzővel is játszott sikeres párosmérkőzést.

Nemzetközi versenyek

1896-ban szerencséje volt: Nürnbergben a világ legjobbjai részvételével rendeztek versenyt, ahova ő, ismeretlenként nem kerülhetett volna be. Maróczy ajánlására azonban tartalék lett, majd egy lemondás után meg is hívták. A 19 neves versenyző közt a 12. helyen végzett, ami maga is jó kezdet, de megverte a versenyt megnyerő világbajnokot is, remek partiban. 1896 októberében, Budapesten a Milleneum tiszteletére szintén nagyon erős versenyt rendeztek. Itt a csodálatos 1-2. helyen végzett. A holtverseny eldöntéséért kiírt párosmérkőzést ugyan elvesztette, de a 2. hely is ragyogó. 1897. januárjában egy kisebb berlini versenyen 2. helyezett. Augusztusban a szülei Pelsőczre kerülnek. Ő onnan utazott egy újabb, ezúttal nagyon erős berlini versenyre. Nem indult jól, de az utolsó 9 játszmáját mind megnyerte, ami példátlan sorozat ilyen erős versenyen - és ezzel a verseny győztese is lett. Sajnos, valószínűleg már ekkor a szervezetében volt a végzetes tuberkolózis, de még nem fejtette ki kártékony hatását. 1898-ben meghívták egy nagy bécsi versenyre, de le kellett mondania betegsége miatt. A délnyugat-erdélyi Marilla-völgyben gyógykezelték. Némileg javult az állapota, és elfogadta az augusztusi, kölni versenyre a meghívást. Már érződött a betegsége, de az értékes 2-4. helyen végzett. 1898/99 fordulóján Nagytétényben négy résztvevős versenyen indult és nyert, Maróczy előtt. Néhány kisebb, sikeres magyar mérkőzése is volt. 1899 júliusának végén ismét szanatóriumba utazott, Gleichenbergbe, majd november-decemberben Arcóba. Az akkor még gyógyíthatatlan betegség miatt 1900. április 18-án, Nagytétényben halt meg. Itt temették el. A temető felszámolásakor a Fiúmei úti Nemzeti Sírkert sakk-parcellájába helyezték át, szülei hamvaival együtt.

Levelezési sakkozó, sakkíró

Játszott a Budapesti Sakk-Szemle által kiírt, első magyar levelezési sakkversenyen 1893-1897 között. A verseny kezdetekor egyikük neve sem volt a tábla melletti sakkban széles körben ismert, a végén már világhírűek voltak: 1-2. Charousek Rezső és Maróczy Géza. 1897. novemberétől haláláig ő vezette a Pesti Hírlap sakkrovatát. (Betegsége vagy távolléte esetén Maróczy Géza írta meg a rovatot helyette). Az 1896-os budapesti verseny játszmáit tartalmazó könyv, a tornakönyv megírásával is őt bízták meg. El is kezdte a munkát, de betegsége, majd halála miatt nem fejezte be. A kézirat évtizedekig lappangott. Előkerülése után Maróczy Géza fejezte be, és 1941-ben adták ki.

Minden ellene szólt, mégis a sakkozás egyik legnabbja lett

Minden az ellen szólt, hogy világhírű sakkozó lehessen: nem érte meg a 27. születésnapját, és mindössze két évig tudott nemzetközi versenyeken részt venni, összesen csak négyen. Így is a magyar sakkozás valaha élt 5-6 legnagyobbja közé került, és a versenysakkozók visszamenőleges értékszám-számítása szerint pedig volt 12 hónap, amikor a 6. legeredményesebb sakkozó volt a világranglistán. Neve kiejtése, ahogyan kortársai többször megírták: Karusek.

Egyesületei