Garamvölgyi

Mátyás

A magyar röplabdasport hőskorában már komoly hírnévre tett szert Baja városa, a III. Béla Gimnázium óriási érdemeket szerzett a röplabdasport felvirágoztatásában. A gimnázium csapata 1959 és 1966 között nem talált legyőzőre az országos középiskolás bajnokságban. 1964-ben az első és eddig egyetlen férfi röplabda olimpiai szereplésünk sikeréhez három játékos, Gálos László, Tüske Ferenc és Lantos Csaba is hozzájárult, akik Baján ismerkedtek meg a sportág alapjaival. Garamvölgyi Mátyás is „bélás” diák volt, de ő mégsem gimnáziumi évei alatt lett a röplabdasport elkötelezett híve. Kiváló tornásznak számított, különösen a nyújtón brillírozott, tagja volt az országos középiskolás tornász csapatbajnokságon győztes iskolai válogatottnak. 1962-ben felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára (TF), ahol egyik tanára, Tarnawa Ferdinánd, akit később mesterének, szinte második apjának tekintett, elcsábította a röplabdához.

Hamarosan tagja lett a TFSE NB I-es csapatának, nem kellett sokat várnia, amíg meghívást kapott a válogatott keretébe is. Hivatalos mérkőzésen nem lépett pályára. Viszont 1965-ben tagja volt a budapesti universiadén ezüstérmes válogatottnak. 1966-ban a TF elvégzése után tanítani kezdett, előbb egy ipari iskolában, majd öt évig az Arany János Gimnáziumban. Egy éves kitérőt tett a NIM SE (Nehézipari Minisztérium Sportegyesület) együtteséhez, majd a Vasashoz igazolt. 1971-ig játszott az angyalföldieknél, akikkel egy bajnoki bronzérmet nyert (1970) és szintén egy alkalommal, 1968-ban Magyar (Népköztársasági) Kupa döntőben szerepelt.

1975-ben egykori tanára, Tarnawa Ferdinánd lett a magyar férfi válogatott edzője, aki maga mellé vette másodedzőnek. 1976 januárjában már ő ült a válogatott kispadján. Fiatal edzőként egy új válogatottat kezdett építeni, kihagyott néhány korábbi kulcsembert és a helyükre fiatal, ambiciózus tehetségeket hívott be. Remekül ötvözte a fiatalokat az idősebbekkel, akikből egy ütőképes csapator formált az 1977-es Európa-bajnokságra. Nem indult jól a torna, kikaptak a házigazda finnektől. Utána azonban legyőzték Jugoszláviát és Olaszországot, és ugyan kikaptak a csoportgyőztes románoktól, de a franciák elleni 3:0-s győzelem elődöntőt ért. Ott nem tudtak meccset nyerni az akkor nagyon erős szovjetek és románok ellen, a negyedik hely miatt nem kellett szégyenkezniük. Azóta sem tudta megközelíteni ezt a teljesítményt a férfi válogatott. Garamvölgyi Mátyás legszebb élményei közé tartozik ez a torna. Buzek László, akinek oroszlánrésze volt a sikerben, így emlékezett edzőjére:

Férfi válogatottunk az 1978-as olaszországi világbajnokságon nagyon nehéz csoportba került, Japán és Kuba ellen nem lehettek vérmes reményeink. A többi mérkőzésen viszont helytállt a csapat és végül a 14. helyet szerezte meg. Sajnos ez volt férfi röplabdázóink utolsó vb-szereplése. Garamvölgyi irányításával még két Európa-bajnokságon szerepelt a férfi válogatott, 1979-ben nyolcadik, míg 1983-ban az egykori NDK-ban a 11. helyen zártak. Az elmúlt negyven évben mindössze egy alkalommal, 2001-ben jutott ki férfi csapatunk az Eb-re. A sikerkovács kapitány 1984. januárjában elvállalta a nehéz helyzetbe került Vasas női csapatát. Meghatározó játékosok távoztak, új csapatot kellett építeni, ami nem ment könnyen. A csapat a kiesés szélére sodródott, de a lányok rendkívül sokat dolgoztak és a befektetett munka meghozta gyümölcsét. 1984-ben bronzéremmel zártak, ami az előzmények ismeretében elismerésreméltó teljesítmény. Bár a piros-kékeknél megbecsülték edzői munkáját, ő mégis új kalandokra vágyott.

1987 és 2001 között – megszakításokkal – Törökországban dolgozott. Először négy sikeres esztendőt töltött az ankarai Emlak Kredi Bankasi férfi csapatánál. Kétszer végeztek a bajnokságban a második helyen, egy alkalommal bronzérmet nyertek, a török kupában döntőt játszottak. A csapat mérkőzésein sokszor négy-ötezer ember bíztatta kedvenceit. 1988-ban a török szövetségi kapitányi tisztet is betöltötte. 1988-ban és 1989-ben megválasztották az év legjobb külföldi edzőjének. Óriási elismerés, hiszen az országban rengeteg a külföldi edző, elsősorban labdarúgásban. Ekkor választották meg Bardi Gyöngyit is a legjobb külföldi sportolónőnek. Négy év után hazatért, de 1995-ben újra a török fővárosba szerződött, az Ankara College szakmai igazgatója lett. Érdekes munka volt, de a sok adminisztráció miatt, ami nem igazán az ő világa, visszatért az edzősködéshez. Újabb négy szezonban irányította az Emlak Kredi Bankasit, majd a 2000-2001-es idényben az Erdemirspor Eregli kispadjára ült le. Nagyszerű játékosok alkották a csapatot, mint például az orosz válogatott feladója, Kamuckin vagy a későbbi orosz szövetségi kapitány, Andrej Voronkov. A CEV Kupában elődöntőt játszottak, végül a negyedik helyen végeztek. Ezzel a nagyszerű sikerrel zárta Garamvölgyi Mátyás törökországi edzői munkáját. Nagyon szeretett itt dolgozni. Hogy miért?

2004-ben jött el az idő, hogy mesteredzői címmel tüntessék ki. Ezt megelőzően, ha éppen nem Törökországban dolgozott, de néha azzal párhuzamosan is, a hazai röplabdát is segítette. Első török kiküldetését követően a Magyar Röplabda Szövetség szakmai alelnöke volt. Másfél évtizedig – megszakításokkal – tanított a Testnevelési Főiskolán. Az 1995-1996-os idényben elvállalta a Vasas férfi csapatának edzőségét. A bajnokságban és a magyar kupában is ezüstérmet nyertek. Rövid ideig ismét a férfi válogatott szövetségi kapitányi tisztét is ellátta. Sőt, 1999-ben Németh Lajos női szövetségi kapitányt, jó barátját szakmai tanácsaival segítette. Egy évvel később szerepet cseréltek és ő lett a női szakvezető 2000 és 2002 között. 2003-ban kinevezték a Héraklész program röplabda szakágvezetőjének. Szakmai munkásságához tartozik, két szakkönyvet is írt: A röplabdázás technikája (1994) és A röplabdázás technikája és taktikája (1996, 2004). Bár klubcsapataival nem nyert bajnoki aranyérmet, de azokból mindig kihozta az elérhető maximumot. 1975-ben szerzett röplabda szakedzői oklevelet. Az azóta eltelt időben szakmai hozzáértésével, egész életútjával nem túlzás, de többszörösen rászolgált a mesteredzői címre, melyet 2004 nyarán kapott meg.

A friss mesteredzőt röviddel a cím odaítélése után felkérték harmadszor is férfi szövetségi kapitánynak. A lemondott Demeter György helyett ugrott be néhány mérkőzésre. 2006-ig vezette a Héraklész programot. Ekkor még csak 62 éves volt, de folyamatosan távolodott a sportágától. Bár voltak ajánlatai, már nem vállalt edzői munkát. Tudta magáról, ha munkát vállal, nem tud félgőzzel dolgozni, ezért kevés ideje marad a családra. Arra a családra, ami mindig mellette állt. Ereje teljében vonult nyugdíjba. Azóta aktív nyugdíjasként éli életét. Házat épített, asztalos és ácsmunkákat végzett, mindezeket is nagy odaadással és szakértelemmel. A koronavírus-járvány kitöréséig rendszeresen futott, másnaponta 5 kilométert. Mára csak egy kapcsolata maradt a sporttal, a kerékpározás. Mellette rendszeresen részt vesz a röplabda nagy öregjeinek szervezett összejöveteleken. Van mire emlékezniük!

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? 1. kötet (A-H), Babits Kiadó, 1994 • A magyar röplabdázás 50 éve, Aréna 2000, 1996 • Magyar sportenciklopédia, Kossuth Kiadó, 2002 • https://hunvolley.hu/ • Arcanum