Abád

József

Az egyik legnagyobb magyar pedagógusedző a röplabda sportágban. A hazai röplabda élet úttörője, megalapítója, fáradhatatlan munkássága nyomán erősödött a sportág az egész országban. Emberi tartása, szakmai tudása példamutató volt. Szakmai instrukciói, tanácsai ma is érvényesek. Tehetséges fiatalok egész sorát nevelte fel, úgy is mint pedagógus, úgy is mint edző. Eredményei, betöltött tisztségei mind a röplabdában, mind a közéletben tiszteletet parancsolóak: 1934-ben a prágai Károly Egyetemen matematika-ábrázoló geometria szakos oklevelet szerzett. 1933–1955 között matematikatanár Komáromban, Budapesten a Zrínyi Miklós Gimnáziumban, az Eötvös József Gimnáziumban és az Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészettudomány szakon. 1953-tól egy évig a budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet matematika tanszékének vezetője, majd a matematikaoktatás országos felügyelője.

Még Prágában ismerkedett meg a röplabdázással. 1946-tól Budapesten edzősködött. 1948-ban, 1951-ben és 1954–1962 között a magyar röplabda válogatott edzője. A férfi válogatott élén Európa-bajnoki hetedik helyet szerzett 1955-ben, ötödiket 1958-ban. Világbajnokságon a nyolcadik helyre vezette a magyar csapatot 1952-ben, és hatodik lett 1960-ban, két év múlva a hetedik. A Csepeli Vasas illetve a Csepel SC majd az Újpest Dózsa férfi csapatának vezetőedzője volt. Csapataival négy (1951, 1952, 1953, 1954), illetve öt (1958, 1959, 1960, 1971, 1972) magyar bajnoki címet szerzett. A diplomáját a párizsi Sorbonne Egyetemen szerezte matematikából. Ő alkotta meg a sportág magyar nevét, ő vezette be a "röplabda" kifejezést. Sportvezetőként a Magyar Röplabda Szövetség elnökeként tevékenykedett. A sportág magyarországi szaknyelvének kialakítója, az első szakkönyvek szerzője. A Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) Edzőbizottságának tagja 1969-től kezdődően hosszú éveken keresztül. Elsősorban tudományos munkásságával hívta fel magára a figyelmet. A Magyar Testnevelési Főiskola edzésmódszertani osztályának vezetője, a TF kutatóintézet főmunkatársa, számottevő és kiemelkedő szakirodalmi tevékenységgel. Azon nagy edző személyiségek közé tartozott, akik a civil munkájuk mellett nagy áldozatokat hoztak azért, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak. Már 1952-ben látta, hogy az ütőerő fejlődése a védekezésben a lábhasználat bevezetését fogja eredményezni.

• A röplabda-játék elmélete (Budapest, 1948) • A röplabda elméleti bevezetése és alapfokú szakoktatása (Budapest, 1949) • Matematika és ábrázoló geometria (Budapest, 1952) • Röplabda alapképzés (Kohonicz Józseffel, Budapest, 1953)