Pappné Berczik

Sára

Pollacsek Margit Mária Sarolta néven született, édesapja, Pollacsek Perczel Oszkár színházi ügyelő és édesanyja jászói Berczik Mária Amália primadonna (Pollacsek Perczel Oszkárné) lányaként. Édesanyja huszonhat éves korában tüdőgyulladásban elhunyt. A kislány akkor még mindössze ötéves volt. Nevelőanyjához, Perczel Karolához, édesapja nővéréhez költözött Debrecenbe, ezt követően ő egyengette a sorsát. A nagynéni balettiskolájának nyitása biztosította Perczel Sári (Berczik Sára) számára, hogy megfelelő, szakszerű képzést kapjon a klasszikus balettben. Művészi képzéséhez még zenei képzés is párosult. Nevelőanyját édesanyjának tekintette. Tíz évig csak klasszikus balettet tanult: olasz és orosz iskolát. Magánúton tette le iskolai tanulmányait. Nevelőanyja társasági összejöveteleket kedvelő ember volt, és sok esetben magával vitte Sárát is ezekre a találkozókra, ahol táncra biztatta. Egy ilyen találkozón Ehrlicher Gusztáv, megtekintve Sára improvizációját, ami a Bécsben látott Ella Ilbach mozdulataira emlékeztette. Ennek hatására Sára fél évet töltött Bécsben nevelőanyjával, ahol több iskola óráját látogatta, több modern tánc irányzattal megismerkedett. Hazatérve nevelőanyja segítségével nekifogtak az új mozdulatok kidolgozásához.

Az új technikát önálló táncestjén 1922. október 29-én mutatta be a Vigadóban. Bercziknek ekkor, tizenhat évesen már meggyőződésévé vált, hogy a modern út járható, és őt csak ez érdekli. A formabontó táncest elsöprő sikert aratott, így 1923. február 18-án újabb bemutatóra került sor, melyen ismételten zúgó tapsvihart kapott, amelyre a kritikák szerint méltán rászolgált. Nevelőanyja, betegsége komoly változást hozott az életében. A család elvárta tőle a debreceni balettiskola irányításának átvételét, amely egzisztenciát biztosított számára; környezete is erre biztatta. A család fontosnak tartotta zenei tanulmányainak befejezését is, a zenei diploma megszerzését. 1926-ban magánúton végezte el a zongoraszakot a Zeneakadémián. A 283/931. szám alatt kapta meg zenetanári oklevelét az Országos Magyar Királyi Zenetanár Vizsgáló Bizottság által jóváhagyva, 1931. június 13-án, így lemondott a színpadi karrierről, a kétéves olaszországi szerződéséről is és az előadóművészeti törekvéseit felcserélte a pedagógiára és a koreográfiára.

Kállai Lili segítségével 1932 májusára szerezte meg a Mozdulatkultúra Egyesület tanárképző tanfolyamán mozdulatművészetből a diplomáját. 1932-ben, huszonhat évesen nyitotta meg első „mozdulatművészeti tanerőképző” iskoláját Budapesten, a Teréz körúton. Kezdetben balett és mozgásművészet-oktatás zajlott. Pálfy György, a Mozdulatkultúra Egyesület főtitkára annyira kitűnőnek tartotta Berczik metodikáját, tananyagát, hogy részt vállalt a munkában, filozófiát és esztétikát tanított. Egy orvos anatómia–csonttan–izomtan órát tartott, egy artista pedig akrobatikát. Minden más tantárgyat, mint a általános pedagógiát, a pedagógiatörténetet, a tánctörténetet, a módszertant, a gyógygimnasztikát, a klasszikus balettet, valamint a zenetörténetet, zeneelméletet, zenei formatant, zongorát (kötelező mozdulatkísérés), továbbá a stílusmorfológiát és a különböző kéziszerekkel történő mozdulatokat (bot, korong, kendő, karika) Sára tanított. Ezen kívül reggelente asszonytornát tartott. Házasságkötése Papp László katonatiszttel is ezekben az években történt. 1939 őszén meghalt nevelőanyja, Berczik a tánc helyett véglegesen a pedagógiát választotta az egészséges és harmonikus emberi test fejlesztésének módszerét dolgozta ki. Olyan módszert, mely egyaránt szolgálhatja a sportot, a mindennapi életet és a színpadi művészetet. A háborús működés végét a nyilas hatalomátvétel jelentette: 1944. március 18-án a Berczik-iskola bezárt, sok más iskolával egyetemben, és ezzel megszakadt Berczik Sára pedagógiai tevékenysége is.

Rokonaikhoz mentek vidékre a férjével, ott meghúzódva vészelték át a háború utolsó hónapjait. A háború végén visszatérve sokkolta a Teréz körúti ház látványa, ahol korábban a férjével lakott. A lebombázott házban mindenük odaveszett, azzal együtt a terem is, amiben az iskoláját vezette és amiben a versenyzongorája is állt. Növendékei, ahogy Budapestre visszatértek, folyamatosan keresték, folytatni szerették volna vele a közös munkát. Ő azonban nem érzett magában elég erőt. Tanítványai azonban elszántak voltak, kerestek és találtak helyet is. A MADISZ régi Nemzeti Zenede épületébe (Vörösmarty utca). Bár az épület magán viselte a háború nyomait, Jánosi Ferenc, a MADISZ megválasztott titkára engedélyével az elszánt kis csoport nekikezdett a termek takarításának és újra használhatóvá tették, itt alakult meg a Berczik-csoport.

1945. május 22-én megalakult a Pedagógus Szakszervezet Mozdulatművészeti Szakosztálya, amelynek Berczik Sára is tagja lett. Dr. Dienes Valéria javaslatára megállapodtak abban, hogy a rendszeralkotók: Szentpál Olga, Kállai Lili, Berczik Sára, Riedl Ágnes egységes mozdulatművészeti rendszert közösen alkotnak, melynek célja, hogy magasabb szintre emeljék a tanárképzést. Eközben a Berczik-tánccsoport sikert sikerre halmozott. Berczik Sára híres revüműsorokban is közreműködött. Ezzel párhuzamosan a Testnevelési Főiskolán megalakult a táncszak, aminek a tanára lett. A művészi tornát a versenysport világába kívánta felemelni. 1949 után, miután a hatalomra került kommunista párt, rendeleti úton bezáratta a művésziskolákat, mert nem egyeztek a kultúrpolitikájával.

Berczik ebben az időszakban kiszolgáltatott helyzetben volt. A mindennapi megélhetéséért a mozdulatművészek más területen próbálták táncpedagógiai és módszertani ismereteiket átadni. A sportba integrálta az ismereteit és a tudását, megteremtve egy új sportág, a művészi torna alapjait a Testnevelési Főiskolán. 1951-ben – akkori lakhelyükön működő Mozdulatművészeti Iskola feljelentését követően - a férjével kitelepítették Öcsödre 3 évig. Férje egy idegösszeomlásból nem épült fel és 1958-ban tragikus körülmények között elhunyt. Sára a tanításba menekült, ami kitöltötte egész életét. Soha többé nem ment férjhez, gyermeke sem született. Visszatérése után számos feladatot ajánlottak neki, ebből elfogadta a női tornászválogatott művészeti irányítását 1953-ban. A következő évben Berczik Sári és Kovács Éva megalakította az I. kerületi Táncművészeti Munkaközösséget. 1956 nyarán a tornaszövetség felkérésére Berczik kidolgozta a művészi torna első kötelezőgyakorlat-anyagát, amely felölelte a gyermekmozgástól a nemzetközi követelményekig mindazt, ami versenysporttá tette a művészi tornát. A női tornászválogatott-tal történő együttműködés első sikere a Tass Olgának készített világbajnoki, győztes zászlógyakorlat volt 1954-ben Rómában. Koreográfusként részesévé vált az 1955-ös római világbajnokságon aranyérmes kéziszergyakorlatnak, valamint az 1956-ban Melbourne-ben olimpiai aranyéremmel jutalmazott szalaggyakorlatnak.

A művészi torna olyan sportággá tudott fejlődni, amely nemcsak professzionális versenyzői szinten, hanem a dolgozó nők között hobbiszinten is elterjedhetett. A 60-as években a Színház- és Filmművészeti Főiskolán heti egy alkalommal tartott foglalkozásokat, amiket a hallgatói keveselltek. Párhuzamosan a főiskolán töltött évekkel, a ritmikus sportgimnasztikai válogatott keret vezetőjévé vált, egészen 1979-ig. 1965-től a Budai Táncklub művészitorna-csoportjának megalapítója és vezetőtanára. Utána Berczik már csak a válogatott csapatnál folytatta munkáját, 1978-ig volt a ritmikus sportgimnasztika-válogatott vezetőedzője. 1978–1983 között a Szolgáltató–Építők Spartacus vezetőedzője. 1988-ban és 1990-ben több könyv is megjelent Sára gyakorlatairól, olyan elméleti, szakmai, tematikai egységeket ismertetnek, amelyek a gyakorlati szakemberek továbbképzését segítették. 1995. február 4-től a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem tanára.

Berczik Sárának a Budai Táncklub jelentette a bázist, a második otthont. Fontos volt számára, hogy tudását megossza másokkal, olyanokkal, akik nyitottak szemléletmódjára. 1992-ben jelent meg Berczik Sára módszere a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által jóváhagyva, a tartásjavító gimnasztika volt a célja. 1997-ben készült vele az utolsó interjú, ekkor 92 éves volt. 1999. február 25-én hunyt el.

1955. Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója 1964. Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Bronz Fokozata 1975. Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1978. Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Arany fokozata 1990. Kiváló Népművelő 1995. Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje 2000. Posthumus Életmű kitüntetés a Táncpedagógusok Országos Szövetségétől. 2010. Posthumus Táncművészetért kitüntetés a Táncművészek Szövetségétől. 2017. II. Kerületi Posthumus Díszpolgári Cím

• https://www.muveszitorna.hu/berczik.html • https://mte.eu/wp-content/uploads/2023/01/Theatron-2022.2.6-Kezer.pdf • Arcanum • Nádori László (szerk.): Sportlexikon A-K (Budapest, 1985)B • Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)1970-05-12 / 19. szám