Tóth

Béla

Egy Bihar megyei faluban, Szentpéterszegen született. Édesapja református lelkipásztor volt. 1927-ben a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, ezután a Ludovika Akadémiára került, ahol tüzér szakon végzett 1931-ben. 1933-tól 1935-ig az Örkény táborban egy kétéves lovagló tanárképző tanfolyam növendéke volt. Miután elvégezte, Komáromba helyezték, és mint fiatal tiszt, 1935-től rendszeres résztvevője lett a military és ugró versenyeknek. Legelőször 1937-ben vett részt nemzetközi lovas versenyen. Az év őszétől az olimpiai lovaskeret tagjaként ismét az Örkény táborba vezényelték, majd 1939-ben a háborús helyzet miatt, csapatszolgálatra helyezték Pécsre. 1940-ben századossá léptették elő. Kiváló lovas teljesítményei alapján 1941-től Ludovika Akadémián lovaglótanárként teljesített szolgálatot. 1945. március 19-én egységével Ausztriába vonult vissza. Május 13-án orosz hadifogságba került, majd augusztus 24-én engedték haza. 1945. októberében a II. kerületi parancsnokság lóügyi előadója lett egészen 1946. február 16-ig, amikor is elbocsátották a honvédségtől.

Előbb egy ipari üzemben dolgozott fűtőként, majd felvásárlóként helyezkedett el a Lóértékesítő Szövetkezetnél. Ekkoriban kapcsolódott be a Tattersallban folyó polgári lovas életbe. 1948-ban a Tattersallban létrehozott bérlovardában dolgozott, mellette az ugyanott felállított öttusa-istálló hivatalos edzője is volt. Részt vett az 1948-as olimpián szerepelt öttusázók felkészítésében, és Londonba is a versenyzőkkel tarthatott – ezzel lovasedzőként elkötelezte magát az öttusa mellett, minden nagy versenyre elkísérte a csapatot. Nemzetközileg elismert szakemberként 1967-től nyugdíjba vonulásáig részt vett a Nemzetközi Öttusa Szövetség technikai bizottságának munkájában. Sokat harcolt azért, hogy az öttusában a lovaglási követelményeket ne csökkentsék, amit nagy bánatára nem sikerült végül elérnie. Nagy figyelmet szentelt a lovak kiképzésére. Hatalmas teljesítménye volt az 1954-ben Magyarországon rendezett öttusa világbajnokság lovas számának megszervezése: a rendelkezésre bocsátott száz lovat csupán két és fél hónap alatt kellett felkészítenie. A nemzetközi szövetség elnöke a vb után megjegyezte: öttusázók ilyen jól felkészített lovakon még nem ültek. Tóth Béla alapvetőnek tartotta, hogy a versenyzők az akkori első számban, a lovaglásban jó eredményt érjenek el, mert ez meghatározza a további számok teljesítését. Egész nap a lovardában élt, hasonló odaadással oktatta a kezdőket és a válogatott keret tagjait. Az öttusasport terén kifejtett munkásságáért Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatát kapta meg 1955-ben.

Tóth Béla 1958-tól a lovas válogatott ugróedzői feladatát is megkapta. Öttusában három egyéni olimpiai bajnok tanítványa volt: Németh Ferenc, Török Ferenc, Balczó András. Kiváló edzői tevékenységével a magyar öttusázók lovaglásban mindig a világ élmezőnyéhez tartoztak. 1975-ös nyugdíjba vonulása után még kijárt a Tattersallban levő öttusa-istállóba, és rendszeresen lovagolt. 1980 és 1983 között a Csepel SC öttusaedzője lett, ezután azonban sem az öttusában, sem a lovassportban nem vállalt aktív szerepet. 84 éves korában halt meg.

2013-ban a Nemzeti Lovardában felavatták a legendás lovasedző mellszobrát, amely fiának, a Munkácsy Mihály-díjas ifj. Tóth Béla szobrászművésznek az alkotása. A szobor az 1952-es olimpián aranyérmes csapat tagjainak ötlete volt, és közadakozással valósult meg.

• www.szentpeterszeg.hu • www.somogyifoto.gportal.hu • www.kozterkep.hu