Somfay

Elemér

Stromfeld Elemér 1898-ban született Budapesten, nagybátyja Stromfeld Aurél későbbi vezérkari főnök volt, és maga is a katonai pályát választotta. Kitüntetéssel végzett a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémián, az első világháborúban az orosz és az olasz fronton is harcolt, tizenegyszer tüntették ki, de a harcok során súlyos sebesülést szerzett, szuronnyal átdöfték a tüdejét. „1918-ban sántán, bénán, emberroncsként sántikálva, senki, én magam sem álmodtam a sportról” – vallotta be később. Csak felépülése után, huszonkét évesen kezdett el atletizálni, 1920-ban a Magyar Atlétikai Club (Ludovika Akadémia Sportegyesület) tagja lett, sokoldalúságát jól jelzi, hogy számos versenyszámban ért el kiemelkedő eredményt. A Magyar Olimpiai Bizottság bajban is volt, mikor meg kellett határoznia, milyen számban indítsa el az 1924-es párizsi olimpián, és mivel a hírek szerint egyik edzésen az akkori világcsúcsnál is nagyobbat ugrott, a hármasugrást jelölte meg. Azonban a felkészülés közben, a megfeszített edzésmunka miatt csonthártyagyulladás alakult ki a nevét akkor már Somfayra magyarosító sportoló sarkában, így alig tudott járni, nemhogy ugrani, vagy gátat futni.

Meglepetésre a síkfutó- és dobószámokban viszont hamar jó eredményeket ért el, így végül a hazai szervezet ügy döntött, Somfay induljon el ötpróbában, amely távolugrásból, gerelyhajításból, kétszáz méteres síkfutásból, diszkoszvetésből és 1500 méteres síkfutásból állt. Titkos esélyesnek tartották, és valóban meglepően jól szerepelt, végül az olimpiai ezüstérmet szerezte meg a finn Eero Lehtonen mögött, ami elsőre szép eredménynek tűnik, beárnyékolta viszont, hogy igazságtalan körülmények között született. „Rövid szünet után jött a kétszáz méter. Most utólag már megállapíthatom, itt vesztette el versenyét. Szerencsétlen volt az előfutam, hiszen tíz méterrel könnyen nyert, senki sem szorította, s nem küzdött úgy, mint ha van valaki mellette. Ideje hivatalosan 23.4 mp., ami egyszerűen nem igaz. De nem lehetett tenni semmit, hat pontot sóznak rá” – írta a Nemzeti Sport helyszíni tudósítója, Vadas Gyula, aki a sportágat zsűritagként is képviselte. Ugyanis Somfay, aki egy rövid ideig maga is olimpiai bajnoknak hitte magát, kétszázas eredménye valójában 22.8 volt, a futamában közel tíz méter előnnyel győzött, a neve mellé tévedésből mégis 23.4 került, azaz papíron csak hat századdal volt gyorsabb a cseh Antonín Svobodánál. Az eredményét véletlenül svéd ellenfeléhez írták be, a tévedést a magyar és a svéd vezetők is azonnal jelezték.

Ha Somfay eredményét jóváírják, ő lett volna az olimpiai bajnok, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke azonban a helyszínen úgy határozott, szó sem lehet semmilyen fellebbezésről, mert az szerinte ártott volna a formálódó francia-magyar barátságnak, hiszen Magyarország annak is örült, hogy háborús vesztesként egyáltalán meghívták a játékokra. „Klubomnak ügyvezető elnöke, aki maga is, mint régi atléta, mérte az ominózus 22.8 másodpercet, sehogy sem tudott belenyugodni a magyar atlétaszövetség elnökének – sajnos mint versenybírósági tagnak is – lemondó, tétlen viselkedésébe, ide-oda szaladgált, kezében szorongatva az óvási díj összegét. De akkori szövetségi elnökünk, Stankovits Szilárd, udvariasan bár, de határozottan felkérte klubom elnökét, mint nem hivatalos személyt, a stadion belsejének elhagyására. Soha nem álltak többé szóba egymással!” – írta később Somfay önéletrajzában. Az érintett a helyszínen, maga is katona lévén, nem reklamált, de később egyre inkább elszomorították a történtek, főleg azért, mert négy év múlva nem tudott indulni az olimpián Achilles-ín-szakadása miatt. Az atlétikát 1930-ban hagyta abba 19-szeres magyar bajnokként, tízszeres magyar csúcstartóként, és négyszeres válogatottként, összesen 972 versenyen győzött, ami miatt a Bajnokok bajnokának is nevezték.

Később már, mint öttusázó jutott ki az 1932-es Los Angeles olimpiára, ahol végül a hetedik helyen végzett. A katonai pályán maradva 1941 és 1944 között kinevezték Budapesten a Magyar királyi Toldi Miklós Honvéd Központi Testnevelési Intézet parancsnokává, később volt tiszteletbeli öttusaelnök, a Bp. Spartacus edzője és a Magyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya is. Több atlétikai cikk, tanulmány és könyv megírása fűződik a nevéhez, a legismertebb és nemzetközi szinten is a leginkább elismert az „Atlétika és tréningje”. Az 1924-es párizsi olimpián történteket végül soha nem tudta megemészteni. 1979. május 15-én hunyt el, a Farkasréti temetőben álló síremlékére ez van felvésve: „Somfay Elemér olympiai bajnok”.

• 4x magyar bajnok 200 m gátfutásban (1922, 1923, 1924, 1930) • 6x magyar bajnok 400 m gátfutásban (1923–1927, 1929) • 4x magyar bajnok hármasugrásban (1922, 1924, 1926, 1927) • magyar bajnok ötpróbában (1924) • 4x magyar bajnok tízpróbában (1926, 1927, 1929, 1930) • 2x magyar bajnok 4x400 m-es váltóban (1922, 1923) • angol bajnok hármasugrásban (1925)