Pécsi

Gábor

Édesanyja, Molnár Magdolna úgynevezett amatőr-profi hosszútávúszó volt, vagyis a civil nyolcórás munka mellett sportolt, és pénzdíjas versenyeken is részt vett, így tudta fedezni a versenyzés költségeit. Legjobb eredménye a Capri–Nápoly közötti 33 kilométeres távúszó verseny győzelme volt 1958-ban.
Pécsi Gábor is úszással kezdte sportpályafutását, majd áttért a vízilabdára. Bátyja, Miklós akkoriban már Győrben öttusázott a legendás Magyar Vilmos edzőnél. Mivel a vízilabdához nem volt tehetsége, Miklós tanácsára elkezdte az öttusát.
Az első kéttusaversenyen 1961-ben indult, amikor Benedek Ferenc Csepelen öttusatoborzót tartott. Junior- és utánpótlás-válogatottságig vitte, és bár kiemelkedő eredményt nem ért el versenyzőként, az öttusa örök szerelmévé vált.

Korán abbahagyta a versenyzést, és elvégezte a Műszaki Főiskolát. Üzemmérnökként dolgozott a Ganz Villamossági Művekben, amikor 1971-ben az Újpesti Dózsa Sportiskolájának vezetője, Deák Ferenc állást ajánlott neki. Nem sokat gondolkodott, és 1971. február elsején megtartotta első edzését a Rudas uszodában. A Dózsa vezetőedzője ebben az időben Mizsér Jenő volt, akinek rendkívül fontosnak tartotta, hogy a versenyzők mellett az edzők is művelődjenek. Pécsi Gábor hamarosan szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Első csoportja az 1959–1960-as korosztály volt, majd egyre több feladattal látta el Mizsér Jenő vezetőedző. Fiát, Mizsér Attilát is rábízta, hogy az úszását és a lovaglását egyéni edzésterv alapján fejlessze.

Számos tehetséget nevelt, nemcsak felnőtt, hanem utánpótlás korosztályban is. Rövidesen felkérték szakosztályvezetőnek, emellett a versenybírói bizottság vezetője lett. 1989-től mesteredző. 1992-ben dr. Török Ferenc akkori szövetségi kapitány mellett részt vett a válogatott olimpiai felkészítésében, majd élete első olimpiájára is eljutott. Barcelonában tanítványa, az 1985-ben egyéni világbajnok Mizsér Attila ezüstérmével beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ami Pécsi Gábor addigi munkáját is igazolta. 1996-ig dolgozott a Dózsa, majd jogutóda, az UTE edzőjeként, technika vezetőjeként, emellett 1991 és 1994 között a juniorválogatott vezetőedzőjeként is sikeres volt.

1996-ban, az atlantai olimpia után felkérték főtitkárnak, de nem szeretett volna teljesen elszakadni a versenyzőktől, így a felnőttkeret szakmai munkáját is irányította. „Nagyon megterhelő, de csodás négy év volt” – emlékezett vissza. A nehézségeket az okozta, hogy a Fábián László, Martinek János, Mizsér Attila, Kálnoki Kis Attila generáció épp visszavonulóban volt, így az edzőtársakkal együtt azon dolgoztak, hogy az utódokból egy új csapatot alakítsanak ki.
Ők lettek a legendás 1999-es margitszigeti világbajnokság, illetve az azt megelőző lengyelországi Európa-bajnokság versenyzői: Balogh Gábor, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter és Madaras Ádám. Pécsi Gábor ezt az évet szövetségi kapitánysága legnagyobb sikerének tekinti, hiszen 1999-ben olyan eredményt ért el a csapat, amilyet sem azelőtt, sem azóta egyik nemzet sem tudott elérni, vagyis, hogy ugyanabban az évben az Eb és a vb minden aranyérmét megszerezték.

1999-ben írta meg Mizsér Jenő vezetésével szerzőtársaival (Füredi Marianne, Medvegy Iván) Az öttusa története című könyvet, amely a világbajnokság alkalmából jelent meg, és a szakma, valamint a MOB elismerését is elnyerte.

A sydney-i olimpia után Császári Attila MÖSZ-elnök figyelmeztetése hatására belátta, hogy a főtitkári és a szövetségi kapitányi feladatok együttes ellátásában nem lehet sokáig száz százalékosan teljesíteni. Bár még mindig szívesebben maradt volna a sportolók mellett, végül a főtitkári munkát választotta, és a Svájcból hazatérő szakember, Pálvölgyi Miklós lett a szövetségi kapitány, akiben szakmailag és emberileg is maradéktalanul megbízott. Főtitkárként a sportág anyagi és a szakmai hátterének biztosításán fáradozott, valamint világversenyek szervezésében vett részt. Mindig kiemelte, hogy a támogató közeg, vagyis Császári Attila elnök, Pakucs János és Medvegy Iván alelnök nélkül semmire sem jutott volna.

2000-ben beválasztották a nemzetközi szövetség technikai bizottságába, részt vett minden öttusát érintő fontos döntésben, és mindig kiállt a sportág érdekei mellett.
2006-ban Európa-bajnokságot rendeztek egy új öttusahelyszínen, Budakalászon, ahol mindegyik sportágnak meg kellett teremteni a versenyrendezés feltételeit. A magyar éremeső mellet a rendezés is nagy elismerést váltott ki.
A 2008-as hazai öttusa-világbajnokság szervezőbizottságának elnöke volt. Az esemény döntőjének hajnalán a mobil úszómedencéből elfolyt a víz, ám példás csapatmunkával a verseny kezdetére a versenymedence 680 köbméter, 26 fokos vízzel feltöltve rendelkezésre állt. „A világbajnokság nemzetközi ellenőre a nap végén azt mondta, hogy ilyen összefogás az öttusáért csak Magyarországon képzelhető el” – nyilatkozta. A pekingi olimpia után visszavonult a főtitkári tevékenységtől, de máig fájdalmas pont az életében, hogy a versenyzők 2008-ban érem nélkül jöttek haza az olimpiáról.

Mindig kiemelkedő feladatának tartotta a sportág történetének és hagyományainak kutatását és őrzését. Fontos számára a már visszavonult versenyzők kötődésének megtartása és a régi nagy versenyek és bajnokok emlékének megőrzése. Másik fájó emléke, hogy leköszönése után a szövetség új vezetése az évtizedek alatt összegyűjtött tárgyi emlékeket bedobozolta és egy raktárba vitette. Azóta ha megkérik, segít, de versenyekre nem jár. A sportágtól soha nem szakadt el, régi versenyzőivel és edzőtársaival rendszeresen tartja a kapcsolatot. A MET Mesteredző Kollégiumának, valamint a Magyar Edző szaklap szerkesztőbizottságának tagja.
Ferdinandy Györgyivel, a legendás öttusázó és lovasedző, Ferdinandy Géza lányával létrehozták a kezdettől nagy sikerű Öttusa Kaszinót, ahol havi rendszerességgel emlékeznek meg egy-egy volt öttusázóról vagy a sportág kiemelkedő eseményéről.

1999. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést adományozta Pécsi Gábornak, a Magyar Öttusa Szövetség technikai igazgatójának a magyar sport hírnevének öregbítéséért, a Budapesten megrendezett öttusa-világbajnokság előkészítésében és példamutató lebonyolításában, a versenyzők felkészítésében végzett kiemelkedő munkájáért.
2000-ben a Magyar Sajtó Napja alkalmából a Magyar Olimpiai Bizottság az olimpiai mozgalom és eszme népszerűsítése terén kifejtett kiemelkedő, magas színvonalú munkájának elismeréseként Nívódíjban részesítette.
2009. február 20-án Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapott a 2008. évi MVM öttusa-világbajnokság szervezőbizottságának elnökeként végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
2017-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága trófeával tüntette ki. Az indoklásban ez áll: