Pécsi

Gábor

Édesanyja, Molnár Magdolna úgynevezett amatőr-profi hosszútávúszó volt, vagyis a civil nyolcórás munka mellett sportolt és pénzdíjas versenyeken is részt vett, így tudta fedezni a versenyzés költségeit. Legjobb eredménye a Capri-Nápoly közötti 33 kilométeres távúszó verseny győzelme volt. Pécsi Gábor is úszással kezdte sportpályafutását, majd áttért a vízilabdára. Bátyja, Miklós, akkoriban már Győrben öttusázott a legendás Magyar Vilmosnál. Ő volt az, aki azt tanácsolta öccsének, hogy kezdje el az öttusát. Gábor az első kéttusa versenyen 1961-ben indult, amikor Benedek Ferenc Csepelen öttusa toborzót tartott. Junior és utánpótlás válogatottságig jutott el. Ugyan kiemelkedő eredménye nem volt versenyzőként, később annál több sportvezetőként.

Korán abbahagyta a versenyzést és elvégezte a Műszaki Főiskolát. Üzemmérnökként dolgozott a Ganz Villamossági Művekben, amikor 1971-ben az Újpesti Dózsa Sportiskolájának vezetője, Deák Ferenc felhívta egy állásajánlattal, ekkor kezdett edzősködni. 1971. február elsején tartott először edzést a Rudas uszodában. A Dózsa vezetőedzője ebben az időben Mizsér Jenő volt, akinek rendkívül fontos volt, hogy a versenyzők mellett az edzőket is művelje. Pécsi hamarosan szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. Első csoportja az 1959-60-as korosztály volt, majd egyre több feladatot bízott rá Mizsér Jenő szakosztályvezető. Fiát, Mizsér Attilát is rábízta, hogy az úszását és lovaglását egyéni edzésterv alapján fejlessze. Számos tehetséget nevelt, nem csak felnőtt, hanem utánpótlás mezőnyben is. Rövidesen felkérték szakosztály-vezetőnek, emellett a versenybírói-bizottság vezetője lett. 1989-től mesteredző. 1992-ben Dr. Török Ferenc, az akkori szövetségi kapitány mellett részt vett a válogatott olimpiai felkészítésében, majd életében először olimpián is. Barcelonában tanítványa, Mizsér Attila beváltotta reményeit ezüstérmével, ami Pécsi addigi munkáját is igazolta. 1996-ig dolgozott a Dózsa edzőjeként, technika vezetőjeként végül vezetőedzőjeként, de 1991-94-ig a junior válogatott vezető edzőjeként is sikereket hozott.

1996-ban, az atlantai olimpia után felkérték kapitánynak, de nem szeretett volna teljesen elszakadni a versenyzőktől, így a felnőtt keret szakmai munkáját is irányította. "Nagyon megterhelő, de csodás négy év volt" - emlékezett vissza. A nehézségeket az okozta, hogy a Fábián, Martinek, Mizsér, Kálnoki-Kis generáció épp visszavonulóban volt, így az edzőtársakkal együtt azon dolgoztak, hogy az utódokból egy új csapatot alakítsanak ki. Ők lettek a 99-es budapesti világbajnokság versenyzői: Balogh Gábor, Hanzély Ákos, Sárfalvi Péter és Madaras Ádám. Pécsi Gábor ezt az évet szövetségi kapitánysága legnagyobb sikerének tekinti, hiszen 1999-ben olyan eredményt értek el versenyzői, amilyet sem azelőtt, sem azóta egyik nemzet sem tudott elérni. A lengyelországi Európa-bajnokságon és a margitszigeti világbajnokságon is minden megszerezhető aranyérmet a magyar férfi válogatott tagjai szerezték meg. Ebben az évben írta meg szerzőtársaival együtt Az öttusa története című könyvet.

A sydneyi olimpia után Császári Attila, MÖSZ-elnök intésére belátta, hogy a főtitkári és a szövetségi kapitányi feladatok együttes ellátásában nem lehet sokáig száz százalékban helyt állni. Bár még mindig szívesebben maradt volna a sportolók mellett, végül a főtitkári munkát választotta és a Svájcból hazatérő szakember, Pálvölgyi Miklós lett a szövetségi kapitány, akiben szakmailag és emberileg is maradéktalanul megbízott. Főtitkárként a sportág anyagi hátterének biztosításán fáradozott, valamint világversenyek rendezésén. Elismerte, a támogató közeg, vagyis Császári Attila elnök, Pakucs János és Medvegy Iván alelnök nélkül semmire sem jutott volna. 2000-ben beválasztották a nemzetközi szövetség technikai bizottságába, részt vett minden öttusát érintő fontos döntésben, és mindig kiállt a sportág érdekei mellett. A 2008-as hazai öttusa-világbajnokság szervezőbizottságának elnöke volt, amiért 2009. február 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. A budapesti VB döntőjének hajnalán a mobil úszómedencéből elfolyt a víz, ám példás csapatmunkával a verseny kezdetére a versenymedence 680 köbméter, 26 fokos vízzel feltöltve rendelkezésre állt. "A világbajnokság nemzetközi ellenőre a nap végén azt mondta, hogy ilyen összefogás az öttusáért csak Magyarországon képzelhető el" - nyilatkozta. A pekingi olimpia után visszavonult a főtitkári tevékenységtől.

Máig fájdalmas pont az életében, hogy 2008-ban érem nélkül jöttek haza. Mindig kiemelkedő feladatának tartotta a sportág történetének és hagyományainak kutatását és őrzését. Fontos számára a már visszavonult versenyzők kötődésének megtartása és a régi nagy versenyek és bajnokok emlékének megőrzése. Másik fájó emléke, amikor leköszönése után a szövetség új vezetése az évtizedek alatt összegyűjtött tárgyi emlékeket bedobozolta és egy raktárba vitette. Azóta, ha megkérik, segít, de versenyekre nem jár. A sportágtól soha nem szakadt el, régi versenyzőivel és edzőtársaival rendszeresen tartja a kapcsolatot. A MET Mesteredző Kollégiumának oszlopos tagja. 2017-ben a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága trófeával tüntette ki. Az indoklásban ez áll:

Magyar Edző folyóirat 2020/1. szám - Füredi Marianne ottusamuzeum fb oldal