Életútja
Pápán töltötte a gyermekkorát, szülei előtte a Felvidéken éltek. A sportok közül először a tornát (a Türr István gimnáziumi csapat tagjaként lólengésben országos bajnoki címet is szerzett), majd a vívást próbálta ki, ami aztán végigkísérte életét. 1961-ben a TF-en kezdte a vívó mesterképzést olyan későbbi szaktekintélyekkel együtt, mint Kováts Endre, Nemere Zoltán, Gyuricza József, Horváth Kornél, Tiszttartó Tibor, Schatz Róbert, Hajnal Béla vagy Pézsa Tibor. Mesterei Szűts János, Hatz József, Bay Béla és Lukovich István voltak. Páldi később tanári diplomát is szerzett a Testnevelési Főiskolán, majd elkerült Győrbe, ahol Magyar Vilmos öttusa szakosztályában dolgozott vívóedzőként. Gyermekkori barátja, az akkor már külföldön dolgozó Kováts Bandi abban az évben tért haza Németországból, amikor a KSI szerveződött. Bondi ösztönözte, hogy költözzön Budapestre, és legyen KSI-s. A klub vívómestereként számos tehetséges versenyzőt nevelt, sőt olyan öttusázó is akadt, aki az ő hatására később vívóként folytatta. A kezei között nőtt fel Forgács Gyula, Bene László, Ungár Nándor. 1967-ben megnősült, négy gyermekük született, így a család fenntartása érdekében fegyvermesterként vállalt mellékállást. Saját kezűleg készített pengéit örömmel használták versenyzői. 1980-ban Páldi átszerződött a Vasasba, ahol nyugdíjazásáig nevelte a párbajtőrözőket. Nagy tudású mester volt, a “régi iskola” képviselője, aki a páston és azon kívül is úriemberként viselkedett, és ugyanezt várta el tanítványaitól. 1981-ben lett mesteredző. Barátjával, Kovács Bundival a Balatonon nyaranta együtt hódoltak másik szenvedélyüknek, a vitorlázásnak. Lelkes antiktárgy-gyűjtő volt, halála után óriási értékes gyűjteményt hagyott maga után. 2017-ben, életének 76. évében, súlyos betegség után hunyt el. Hamvai végakaratának megfelelően Szigligeten kerültek végső nyughelyre szeretett szülei és húga mellett.
Forrás
• hunfencing.hu
• pentathlon.hu
• öttusamúzeum