Orbán

Nándor

Kecskeméten született, édesapja, idősebb Orbán Nándor a két háború között iskolaigazgató volt a kecskeméti polgári leányiskolában. Édesanyja, Viller Gizella is itt tanított. Katonatisztnek szánták, mivel úgy gondolták, hogy ez segíthet a társadalmi ranglétrán való felemelkedésben. 1916-1920 között az elemi iskolát végezte el. Diákként számos mezei futóversenyen vett részt, amiken nagyrészt győzött. Később a kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanult, ahol 1928-ban érettségizett, majd a Ludovika Akadémiára jelentkezett. Elsőre nem vették fel, de újra megpróbálta és 1928-29-ben egy évet szolgált, mint karpaszományos a kecskeméti tüzértisztes iskolában. 1933. augusztus 20-án hadnaggyá avatták és tüzértiszt lett. Édesapja biztatására több sportággal is megismerkedett, kipróbálta a lövészetet, az ökölvívást, végül az öttusát. 1933-1934-ig szakaszparancsnok volt Kecskeméten, majd 1934. októberétől 1936. augusztusáig Budapesten az I. tábori tüzérosztálynál segédtiszt. 1936-38. között Örkényben a Vitéz Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolában tanult. 1938-ban Kecskeméten feleségül vette Virágháthy Zsófiát.

1934 augusztusában jutottak a magyar öttusázók először nemzetközi versenyhez. Stockholmban rendeztek nagyszabású versenyt a svéd szövetség 1909-ben történt megalakulásának emlékére, ami ekkor éppen 25 éves volt. A svéd, német, magyar és finn csapatokon kívül két holland és egy olasz résztvevő volt, összesen 18 versenyző indult. A versenyt Thofelt nyerte Oxenstierna és a német Birk elõtt, negyedik Orbán lett, mindössze 1,5 ponttal a győztes mögött. Csapatban a magyarok (Orbán, Jós, Petneházy) bronzérmet nyertek a svédek és a németek mögött. 1935-ben Budapesten is megrendezték a nemzetközi versenyt, ahol a sportágban Magyarországon először válogatott keretet jelöltek ki, melynek tagja volt Orbán is. Április elején egy válogatót rendeztek az olimpiára, az ezt megelőző téli edzőtáborban, Galyatetőn egy futóedzésen egyik társa tréfából elgáncsolta Orbánt, aki porcleválást szenvedett. A berlini olimpiára így is kijutott, és az ötödik helyen végzett. Hibátlanul lovagolt, 4:23.4-et úszott, de csak 182 kört lõtt. A 41 induló közül Bartha a nyolcadik, Sipeki Balázs a huszonegyedik helyet szerezte meg. 1938-ban is rendeztek Budapesten nemzetközi versenyt, melyet Orbán nagy fölénnyel nyert meg. A világháború kitörése jelentősen befolyásolta a sportéletet is, bár a háború alatt is versenyeztek, de egyre többen vonultak be. Őt is oda vezényelték, de 1940-ben azért még nyert egy magyar bajnokságot nagyöbű sportpisztollyal.

Orbán a háborút csapattisztként harcolta végig, először a Don-kanyartól a visszavonulásig, másodjára 1944 őszétől a háború végéig. 1945. május 7-től szeptember 15-ig volt bolgár, majd szovjet fogságban, Jánosházán és Celldömölkön fogolykórházban. 1947-ben személyi tartalékállományba, majd 1948-ban nyugállományba helyezték. Először fuvaros lett Nagykanizsán, aztán az ötvenes évekre már menekült a családjával együtt Balatonfenyvesen, majd Somogyfajszon élt. A háború után vívóedzőként szeretett volna elhelyezkedni Nagykanizsán, de mint egykori horthysta tisztnek ezt nem engedélyezték. 1948-1951 között fuvaros volt, szódás kocsisként dolgozott. 1951 végén Balatonfenyvesre költöztek, ahol dolgozott cikóriaszerződtető ügynökként, kubikosként, és vasútépítő munkásként is. A sporthoz való kötődése végig megmaradt. 1954-55-ben vízimentő tanfolyamot végzett, majd Budapesten úszómesteri és öttusa edzői vizsgát is tett. 1955-ben sportszervezői állást kapott Bábolnán, majd Somogysásdra került az Állami Verseny Tenyésztelep ügető méneséhez idomárnak. A korábban kiselejtezett lovakat versenyekre készítette fel. Javaslataival, újszerű elgondolásaival hozzájárult ahhoz, hogy az általa idomított lovak közül több lóval nemzetközi versenyeken kitűnő eredményeket értek el. 1956-ban Nagykanizsa nemzetőr parancsnoka volt. 1957. január 31-én őrizetbe vették és a városi bíróságon 15 év börtönbüntetésre ítélték. Az ítéletet 1958. január 24-én a fellebbezési tárgyaláson 10 évre csökkentették. 1963-ban, hat évnyi raboskodás után közkegyelemben részesítették. 1964-ben megbízták a siófoki lovasiskola vezetésével. 1965-ben elindult az öregfiúk öttusaversenyén, ahol együtt versenyzett régi barátaival és a közel húsz évvel fiatalabb olimpiai bajnokokkal. Majd ő vezethette a Tokióba induló öttusaválogatott utolsó edzését. Később Győrben edzősködött, vívást, lövészetet oktatott. 1970-ben Budapestre költözött, 1972-ben nyugdíjba ment és a Nemzeti Galériában dolgozott teremőrként. 1976-ban leukémiával diagnosztizálták, végül 1981. február 10-én, 71. születésnapján halt meg. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 2019. februárjában Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Magyar Szablyavívó Iskola emléktáblát állított Orbán Nándor emlékére a Messzi István Sportcsarnokban.

• Dr. Hencsei Pál: Orbán Nándor volt az első olimpiai pontszerzőnk öttusában (jochapress.hu) • ertektar.kecskemet.hu • Orbán György: Orbán Nándor dossziéja-w3.osaarchivum.org • Bodnár Tamás: Hitler békegalambja – berlini olimpia, 1936 /www.vilaghaborus.lapok.hu/ • Mizsér Jenő, Füredi Marianne, Medvegy Iván, Pécsi Gábor: Az öttusa története