Mesteri életpálya
A Tabánban nevelkedett, és szüleinek nagyon fontos volt, hogy gyermekük idegen nyelvet tanuljon. Német nevelőnőt fogadtak fiuk mellé, aki csak saját anyanyelvén beszélt vele, így a kisfiú könnyen megtanulta a németet. Később az angolt is elsajátította. Másik alapvető dolog volt a neveltetésében, hogy egészséges életet éljen, ezért már kisgyerek korától rendszeresen vitték síelni. Bár nagyon megszerette ezt a sportot, iskolás korától a mindenki számára népszerű foci lett az ő kedvence is. A Piarista Gimnáziumban tanító testnevelő tanára (Szilágyi Géza) nagy kosárlabda szakember volt, és a remek labdaérzékkel rendelkező Andrást elcsábította a kosár felé. A nem túl magas fiú jól érezte magát ebben a sportban is, irányító pozícióban játszott, és a kezdetben harmadosztályú csapat egészen az NB I.-ig jutott. Ez volt az Újpesti Bőrgyár csapata. Érettségije után tanára ösztönzésére a Pedagógiai Főiskolára jelentkezett testnevelés-biológia szakra. Egy téli napon a testnevelési tanszék vezetője megmutatta neki a szertárban porosodó síléceket. Ki is ment rögtön a Sváb-hegyre, ahol kisgyermek kora óta most újra lesiklott. Ezt követte egy számára felejthetetlen emlékű kéthetes edzőtábor a Mátrában. Itt ismerkedett meg az öttusázókkal, akik épp a téli öttusát űzték (úszás helyett sílesiklás, futás helyett sífutás).
Síző és öttusázó
Nyuszi, ahogy mindenki becézte, a téli öttusában és lesiklásban is magyar bajnok lett 1955 és 1963 között az Újpesti Dózsa versenyzőjeként. A nyári öttusa csak kiegészítő sport volt a téli öttusázás mellett, de végzetesen beleszeretett a sportágba. Akkoriban Budaörsön tanított, majd elkezdett sportolni és edzősködni az Újpesti Dózsában, ahol elsősorban a téli öttusára épített szakosztály működött 54-től kezdve, Benedek Gábor közbenjárásával. 1956-tól a Nemzetközi Öttusa Szövetség kongresszusán megszavazták, hogy a téli öttusa azt követően biatlon legyen. Ezzel egy időben megszűnt a Dózsa szakosztálya is. 1958-tól életre keltette a Fáklya Egyesület utódjaként működő Pedagógus SC-t, ahol főleg utánpótlás korú versenyzőket nevelt. Nyulászi mindvégig azon fáradozott, hogy az Újpest öttusa szakosztálya újraindulhasson. A Pedagógus SC színe-java (köztük a későbbi szövetségi kapitány, Pálvölgyi Miklós) alakította újjá a tanár úr vezetésével a szakosztályát, és alapozta meg teljesen nulláról a később komoly nemzetközi sikereket 1959-ben. Főállásban ekkor a Kertész utcai Általános Iskolában tanított.
Edzőként elért sikerei
Az Újpesti Dózsa volt a legalkalmasabb hely az öttusa indítására, hiszen ebben az egyesületben mind az öt szám rendelkezett már saját szakosztállyal. Az egyesület sportiskolájának igazgatójává Nyulászit választották 1962-ben. Természetesen az edzői munkát is irányította, ő vezette az úszó- és futóedzéseket is, Mizsér Jenő lövő-, Farkas László vívó-, és Vigh Ferenc lovasedző mellett. Tanítványainak legelső komoly sikere az első junior világbajnoksághoz kötődik. Lipcsében Pálvölgyi Miklós lett a bronzérmes, a magyar csapat pedig (Bakó Pál, Bodnár János, Pálvölgyi Miklós) közel ezer pontos előnnyel nyerte meg a világbajnokságot a svédek és finnek előtt. A következő évben másik tanítványa, Kelemen Péter egyéniben és csapatban is vb-aranyérmet nyert a 21 évesek közt. Hamarosan a Dózsa egyik legerősebb szakosztálya lett az öttusa. 1970-ben, abban az esztendőben, amikor Kelemen Péter egyéni világbajnoki címet szerzett, Nyulászi mesteredzői címet kapott.
1972-ben részt vett a müncheni olimpián a magyar csapat edzőjeként. A Dózsában számtalan kiváló öttusázót nevelt. Legismertebb tanítványai: Kelemen Péter, Szombathelyi Tamás, Horváth László (olimpiai ezüstérmesek). 1975-től Gödöllőn folytatja edzői munkáját, ahol szintén az öttusa meghonosításáért küzdött sikeresen. Ezután dolgozott Görögországban és Egyiptomban is, az ország szövetségi kapitányaként vett részt az 1988-as olimpián. Nyugdíjba vonulása után is figyelemmel követte a hazai és nemzetközi öttusaélet eseményeit. 2013-ban megkapta munkássága elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztet. Életének 91. évében 2023. február 6-án hunyt el.