Öttusa
Mesteredző

Nyulászi
András

Az Újpesti Dózsa öttusaszakosztályának alapítója, mesteredző.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1932. máj. 23.
Halálának ideje
2023. feb. 6.
Halálának helye
Budapest
Becenév
Tanár úr, Nyuszi
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Mesteri életpálya

A Tabánban nevelkedett, és szüleinek nagyon fontos volt, hogy gyermekük idegen nyelvet tanuljon. Német nevelőnőt fogadtak fiuk mellé, aki csak saját anyanyelvén beszélt vele, így a kisfiú könnyen megtanulta a németet. Később az angolt is elsajátította. Másik alapvető dolog volt a neveltetésében, hogy egészséges életet éljen, ezért már kisgyerek korától rendszeresen vitték síelni. Bár nagyon megszerette ezt a sportot, iskolás korától a mindenki számára népszerű foci lett az ő kedvence is. A Piarista Gimnáziumban tanító testnevelő tanára (Szilágyi Géza) nagy kosárlabda szakember volt, és a remek labdaérzékkel rendelkező Andrást elcsábította a kosár felé. A nem túl magas fiú jól érezte magát ebben a sportban is, irányító pozícióban játszott, és a kezdetben harmadosztályú csapat egészen az NB I.-ig jutott. Ez volt az Újpesti Bőrgyár csapata. Érettségije után tanára ösztönzésére a Pedagógiai Főiskolára jelentkezett testnevelés-biológia szakra. Egy téli napon a testnevelési tanszék vezetője megmutatta neki a szertárban porosodó síléceket. Ki is ment rögtön a Sváb-hegyre, ahol kisgyermek kora óta most újra lesiklott. Ezt követte egy számára felejthetetlen emlékű kéthetes edzőtábor a Mátrában. Itt ismerkedett meg az öttusázókkal, akik épp a téli öttusát űzték (úszás helyett sílesiklás, futás helyett sífutás).

Síző és öttusázó

Nyuszi, ahogy mindenki becézte, a téli öttusában és lesiklásban is magyar bajnok lett 1955 és 1963 között az Újpesti Dózsa versenyzőjeként. A nyári öttusa csak kiegészítő sport volt a téli öttusázás mellett, de végzetesen beleszeretett a sportágba. Akkoriban Budaörsön tanított, majd elkezdett sportolni és edzősködni az Újpesti Dózsában, ahol elsősorban a téli öttusára épített szakosztály működött 54-től kezdve, Benedek Gábor közbenjárásával. 1956-tól a Nemzetközi Öttusa Szövetség kongresszusán megszavazták, hogy a téli öttusa azt követően biatlon legyen. Ezzel egy időben megszűnt a Dózsa szakosztálya is. 1958-tól életre keltette a Fáklya Egyesület utódjaként működő Pedagógus SC-t, ahol főleg utánpótlás korú versenyzőket nevelt. Nyulászi mindvégig azon fáradozott, hogy az Újpest öttusa szakosztálya újraindulhasson. A Pedagógus SC színe-java (köztük a későbbi szövetségi kapitány, Pálvölgyi Miklós) alakította újjá a tanár úr vezetésével a szakosztályát, és alapozta meg teljesen nulláról a később komoly nemzetközi sikereket 1959-ben. Főállásban ekkor a Kertész utcai Általános Iskolában tanított.

Edzőként elért sikerei

Az Újpesti Dózsa volt a legalkalmasabb hely az öttusa indítására, hiszen ebben az egyesületben mind az öt szám rendelkezett már saját szakosztállyal. Az egyesület sportiskolájának igazgatójává Nyulászit választották 1962-ben. Természetesen az edzői munkát is irányította, ő vezette az úszó- és futóedzéseket is, Mizsér Jenő lövő-, Farkas László vívó-, és Vigh Ferenc lovasedző mellett. Tanítványainak legelső komoly sikere az első junior világbajnoksághoz kötődik. Lipcsében Pálvölgyi Miklós lett a bronzérmes, a magyar csapat pedig (Bakó Pál, Bodnár János, Pálvölgyi Miklós) közel ezer pontos előnnyel nyerte meg a világbajnokságot a svédek és finnek előtt. A következő évben másik tanítványa, Kelemen Péter egyéniben és csapatban is vb-aranyérmet nyert a 21 évesek közt. Hamarosan a Dózsa egyik legerősebb szakosztálya lett az öttusa. 1970-ben, abban az esztendőben, amikor Kelemen Péter egyéni világbajnoki címet szerzett, Nyulászi mesteredzői címet kapott. 1972-ben részt vett a müncheni olimpián a magyar csapat edzőjeként. A Dózsában számtalan kiváló öttusázót nevelt. Legismertebb tanítványai: Kelemen Péter, Szombathelyi Tamás, Horváth László (olimpiai ezüstérmesek). 1975-től Gödöllőn folytatja edzői munkáját, ahol szintén az öttusa meghonosításáért küzdött sikeresen. Ezután dolgozott Görögországban és Egyiptomban is, az ország szövetségi kapitányaként vett részt az 1988-as olimpián. Nyugdíjba vonulása után is figyelemmel követte a hazai és nemzetközi öttusaélet eseményeit. 2013-ban megkapta munkássága elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztet. Életének 91. évében 2023. február 6-án hunyt el.

Forrás

• öttusamúzeum_fb_oldal • M4 Sport - Öttusa Magazin • Mizsér-Füredi-Pécsi-Medvegy: A magyar öttusa története • Újpesti Kávéház - youtube • www.ottusa.ute.hu/tortenet

Egyesületei

1955 —
Újpesti Dózsa
1958 —
Budapesti Fáklya
Budapest
1959 —
Újpesti Dózsa