Karácson

László

1946-ban a sportág újraindításán Karácson Benedek Ferenccel együtt dolgozott. Létrehozták az öttusaszövetség elődjét, mely a Modern Pentathlon Intéző Bizottság nevet kapta és így működött egészen 1948-ig, a szövetség megalakulásáig. 1946-ban alakult meg Csepelen az öttusaszakosztály is, itt Karácson László szervezte meg a pentathlongárdát Wessely Vilmos és Tamás István segítségével. Egy évvel később az első versenyre is sor került. Karácsonnak volt többek között köszönhető az is, hogy 1947-től lovakat biztosítottak az öttusázóknak, és létrehozták az öttusa-istállót. Akkoriban főleg katonaiskolások öttusáztak vagy egy-két elcsábított úszó, ám olyan mestereik voltak, mint a sportlövő Takács Károly, Kisgyörgy Lajos és a legendás lovasedző, Tóth Béla.

Az újraindult öttusa első éveinek legjobb eredményei a nevéhez fűződnek: 1946-ban és 1947-ben megnyerte az országos bajnokságot, és részt vett az 1948-as olimpián is. A magyar öttusázóktól ekkor már komoly eredményeket vártak, azonban a gyengén fölkészített lovak miatt a remények elszálltak Londonban. Karácson százados sérülés miatt feladta a versenyt, de hősiességét így is bizonyította, hiszen miután lovaglás közben kettős kulcscsonttörést szenvedett, a következő számban jobbkezes létére bal kézzel vívott, és még így is legyőzte ellenfeleinek majdnem a felét (negyvennégyből huszonegyszer nyert), majd végül kénytelen volt feladni. Hegedűs Frigyes a tizenkettedik, Szondy István a 18 lett. Az 1952-es helsinki olimpián ő volt a tartalék, nem utazhatott a csapattal. Az 1952-es magyar öttusabajnokságot szeptember 24. és 28. között rendezték meg. A versenyzőket az öt versenyszámban elért helyezési számuk összege alapján értékelték. A viadalt Hegedűs Frigyes nyerte meg, Karácson egyéniben 7. lett. 1959-ben a Népköztársaság megdöntésének kísérletével vádolták, ezért egy évet a tököli börtönben töltött.

A CSMTK versenyzője és szakosztályvezetője volt 1947-től 1950-ig, majd a BHSE-be igazolt. 1955-ben fejezte be az aktív versenyzést. Edzőként, majd versenybíróként tevékenykedett. 1954-től az általa szervezett Bp. Pedagógus SK edzője és szakvezetőjeként működött, majd 1960-tól újra a Csepelnél dolgozott vívóedzőként egészen nyugdíjazásáig. Nemzetközi versenybíró volt vívásban. 1975-ben a budapesti vívó vb-n is közreműködött. 2004 május 1-jén hosszú betegség után hunyt el. A magyar szövetség a 2004. évi budapesti világkupa negyedik tusája előtt, a Nemzeti Lovardában emlékezett meg róla.

• https://sportivo.hu/katonai-alapokbol-sikersportag/ • Dr. Hencsei Pál: Az öttusázók nem voltak a hatalom kegyeltjei • feol.hu Az aranyos hősök története • olimpia.hu • https://www.csepel.se/egyesulet/tortenet/ • http://misc.bibl.u-szeged.hu • https://m.nemzetisport.hu/ • https://hvg.hu/olimpia/2008_08_21_ottusa_tortenet