Filótás

Tivadar Géza

Filótás Tivadar, a modern öttusa első magyar olimpikonja, hivatásos katona volt. 1903. október 18-án született Budapesten. Szülei Filótás Ferenc honvéd huszárfőhadnagy és Tarcsay Mária háztartásbeli. Filótás diákévei alatt versenyszerűen sportolt, erőssége a rövid- és középtávfutás volt. 1920-1923 között tizenhét ifjúsági bajnoki címet szerzett atlétikában. Az atlétika mellett lovaglásban és vívásban is kitűnően vizsgázott (az 1927-es római főiskolai vb-n csapatban két bronzérmet nyert), és kipróbálta az akkor Magyarországon még újdonságnak számító öttusasportot. A sportágat 1945-ig kizárólag honvédtisztek űzték, a sportág lebonyolítása és népszerűsítése egyaránt a honvédség kezében volt, ugyanis csak rajtuk keresztül lehetett lovakhoz jutni. 1912-es stockholmi olimpia után Magyarországon még másfél évtizedig nem vették komolyan az új sportágat. Az amszterdami olimpia hírére azonban a Ludovika Akadémia Sport Egyesület 1927 elején felhívást tett közzé az első magyar öttusaverseny megszervezéséről „a honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség és a testőrség tisztikara részéire” Magyarországon az első versenyét tehát 1927. április 21–29. között Budapesten rendezték meg, vagyis kilenc napig tartott, és minden szakág versenye után beiktattak egy nap pihenőt. Az öttusasport „születésnapjának” 1927. április 21-ét, a verseny első napját tekintjük. A verseny megszervezése elsősorban Filótás Ferenc alezredesnek, a MAC tőrvívójának, többszörös magyar bajnoknak, aki akkor már nyugalmazott huszárezredesnek és sportvezetőnek volt köszönhető. Sokak szerint azért is szorgalmazta az öttusaverseny megrendezését, mert ezzel fiának, Filótás Tivadarnak esélyt adhatott a sportágban. Ő pedig 14 sporttársa ellen meg is nyerte a versenyt. A vívást a Ludovika Akadémia vívótermében, a pisztolylövést a Szemere-lőtéren, az úszást a Császár-fürdőben, a lovaglást a Nagyrákosi gyakorlótéren, a futást pedig a Ludovika Akadémia gyakorlóterén rendezték meg. A Nemzeti Sport 1927. május 1-jén így számolt be az eseményről: “Külön kell szólnunk az indulók nagyszerű teljesítményéről. Alig 10 nap alatt 5 különböző versenyt abszolválni nem gyerekjáték. A versenyszámok kétnaponként változtak és bizony nagyon is igénybe vették a versenyzők fizikumát, s ennek dacára a 12 induló közül csak egy egyetlen egy adta fel a küzdelmet.” A verseny programja: • 1927. április 21-e: Ludovika vívóterem, vívás, este 6 óra • 23-a: Szemere lőtér, lövészet, 8 óra • 25-e: Császárfürdő, női uszoda, úszás, 1/2 4 óra • 27-e: Nagyrákosi gyakorlótér, lovaglás, 10 óra • 29-e: Ludovika Akadémia parkja, futás, 10 óra

Az 1928-as amszterdami olimpiára való felkészülés még egyáltalán nem volt gördülékeny a sportolók számára. Anyagilag is megterhelő volt, hiszen a versenyzőknek még maguknak fizették az uszodajegyet, és a fegyverük, lőszerük költségeit is ők állták. Nem beszélve a vívó- és lovaglófelszeresről. A lovaglást is ritkán gyakorolhatták, gyakran csak heti egy edzésen tudtak részt venni. Filótás segítői vívásban Schenker Zoltán, úszásban pedig Halmay Zoltán olimpiai bajnok voltak. Már nem akadémistaként, hanem mint a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola főhadnagya indult az ötkarikás játékokon. Induláskor így nyilatkozott az Az Est tudósítójának a Keleti pályaudvaron: „Annyit mondhatok, hogy nem annyira ellenfeleimtől félek, mint a versenyek közé eső négy éjszakától!” Az első számban, a lövészetben a 14 nemzet 37 indulója közül 22. lett. Másnap az úszásnál Filótás nem bírta a hideg vizet, görcsöt kapott és a szám győztesétől csaknem két perccel elmaradva, 6:31.2 perces eredménnyel a 28. helyen végzett. Vívásban javított: a tízfős fináléba jutott, ahol nyolcadik lett. Futásban a többiekkel ellentétben nem egy, hanem másfél perccel az előtte rajtoló után indították el, ami azt jelentette, hogy közel két perccel jobb időt futott valójában, mint a hivatalosan mért ideje. Lovaglásban sem lett szerencséje, mivel az egyik leggyengébb képességű lovat sorsolta ki. Így Filótás, az öttusa első magyar olimpikonja, az 1928-as amszterdami játékokon, 37 induló közül csupán a 23. lett.

I. Vilma holland királynő 1928. augusztus 8-án, az amszterdami királyi palotában udvari fogadást rendezett az olimpikonok számára. Erre Filótás Tivadar is hivatalos volt, de korán érkezett ezért a főudvarmester felajánlotta, hogy a várakozás alatt körbevezeti az épületben. A rögtönzött idegenvezetést az egyik teremben váratlan közjáték szakította meg: Filótás és a főudvarmester előtt ugyanis egyszer csak ott termett Henrik herceg, a királynő hitvese – egy szál pizsamában. A herceg, hogy oldja az össznépi zavart, kijelentette, hogy innentől ő kalauzolja tovább a – franciául és németül is perfektül beszélő – vendéget. „S tényleg, a pizsamában lévő királyi férj egymásután magyarázta el a szomszédos termek nevezetességeit Filótás előtt, majd elköszönt, de mikor később a fogadás alatt újra találkozott a főhadnaggyal, joviálisán jegyezte meg, hogy már jól ismerik egymást!”

Az olimpia után az élsportot ugyan befejezte, de katonai pályafutása alatt továbbra sem hagyta abba a lovaglást. Először századosi, majd 1942-ben őrnagyi rangot kapott. A II. világháborúban rövid ideig a keleti hadszíntéren teljesített frontszolgálatot, ahol súlyos tüdőgyulladást kapott. 1944 szeptemberében Kassára hívták, és a hegyi dandár osztályos dandárparancsnokává nevezték ki. Nem sokkal ezután Németországban, az utolsó bevetésén tüdőembóliát kapott, és bár több hónapig kezelték, végül meghalt Ganghofen-ben 1945. augusztus 2-án. Mindössze 42 éves volt.

• Füredi Marianne, Medvegy Iván, Pécsi Gábor: Az öttusa története • olimpia.hu • olympedia.org • nemzetisport.hu - Bera Mihály: Olimpiai bankett a pizsamás herceggel – Filótás Tivadar, az első magyar öttusabajnok • divany.hu