Benedek

Ferenc

Többgenerációs katonacsaládban született Tiszafüreden. Egy évvel fiatalabb testvérével, Gáborral együtt nagyapjuk és édesapjuk nyomdokait követték. Apjuk főhadnagyként 1914-ben súlyosan megsebesült, 19 évesen egy lábbal jött haza az első világháborúból. Nehezen dolgozta fel, hogy a sors így bánt vele. Tiszafüredről Pestre költöztek, ahol apjuk, mint hadirokkant, trafikot nyithatott. A józsefvárosi Kálvária téren volt az üzletük, ami sokáig működött is. Anyjuknak is munkát adott ez a trafik. A családban később eldördült egy fegyver, nem a lőtéren, vagy versenyen. A gyógyíthatatlan beteggé lett apa nem akart a családja terhére lenni. Ez 1941-ben történt. Ferenc 15, Gábor 14 éves volt akkor. Benedek Ferenc 10 évesen már hadapród iskolában tanult a kőszegi katonai alreál, később a soproni főreál iskolában. A hadapródiskolákban fegyvernemenként szakosodtak, így ő Marosvásárhelyre került a gyorsanmozgó (páncélos lovas, kerékpáros) iskolába, majd utolsó diákéveit Pécsen töltötte. A lovak szeretetét apjától örökölte. Az öttusával ő is és testvére is az iskolában ismerkedtek meg. A világháborúban fiatal tisztként megjárta a frontot. Egységével Németországba vitték, ahol rátalált az öccse, Gábor. A családi legenda megemlít két, valószínűleg amerikai pilótacsokoládét, amellyel más nem lévén Gábor „jóllakatta” a bátyját. Ferenc később francia fogságba esett. A két katonatestvér hazatértük után sportolóként, az öttusasportban képzelték el a jövőjüket. “A versenysport… a haza szolgálatának katonás hagyományait, vitézségeit váltotta fel a másodszor elvesztett világháború után. Családi örökségünk átmentését, sportra vetítését szebben, kifejezőbben a modern pentathlonnál el sem lehetett képzelni“ - írta ifjúkori feljegyzésében.

1946-tól a Csepeli MTK, illetve a Budapesti Munkaerőtartalékok SE öttusázója lett. Összesen háromszor nyert csapatbajnokságot, az első magyar bajnokság egyik szervezője is ő volt, ahol egyéniben a negyedik lett. Csapattársai először Karácson László, Csáthy Dénes, második és harmadik alkalommal pedig Karácson és Hegedűs Frigyes voltak. Sajnos hosszú ideig nem tudott versenyezni, ugyanis még gyerekkorában súlyos tüdő- és mellhártyagyulladást kapott, ami tüdejében maradandó károsodást okozott. 1949-ben abbahagyta az öttusázást. A versenyzéstől és az élsporttól nehezen tudott elválni, ezért 1950-ben kipróbálta és meg is nyerte az első téli öttusa versenyt. Majd a csepeli vasgyárban üzemi sportszervező állást kapott. 1953-tól lett a Csepeli MTK, ill. a Csepel SC öttusa szakosztályának edzője lett. Edzőként gyakorlati és elméleti oldalról egyaránt új módszerekkel közelítette meg a versenyzők képzését, felkészítését. “A távlati cél, a nemzetközi eredményesség, amit én, mint versenyző nem tudtam elérni. Elhatározásomhoz ösztönzést a helsinki olimpia bombameglepetése: a csapatunk olimpiai bajnoksága, testvérem egyéni ezüst, és Szondy Pista bronzérme adott. A családi büszkeség és iskolatársi kötődés - túl a sportág szakmai sikerén - olyan érzelmi feltöltődést nyújtott, hogy mellettük tőlem is kellett valami rendkívülit. Ha mint versenyző ezt már nem tehettem, talán, mint nevelő, tanítványaimmal felzárkózhatok. Lemaradni sosem szerettem!” 1956-ban az öttusaszövetség megbízott elnöke lett, a melbourne-i olimpián pedig már a magyar öttusacsapat vezetőjeként vett részt. Gábor az eredményhirdetésnél nem fogott kezet a szovjet riválisaival, amiért örökre eltiltották a versenyzéstől. Bátyját, Benedek Ferencet szintén menesztették egy időre. 1959-ben saját nevelésű versenyzőivel a Csepel SC országos bajnokságot nyert. Edzői pályafutásának csúcspontja az 1960-as római olimpia volt, ahol két csepeli versenyző is indult, végül Németh Ferenc egyéniben és csapatban, Balczó András pedig csapatban aranyérmet szerzett. Nagy Imre ezüstérmes lett. “Ez olyan szép volt, hogy magam sem hiszem el. A nagy munka eredménye. Köszönetet mondok azoknak az edzőknek, akik elősegítették mindezt a sikert! Elsősorban Benedek Ferencnek, akinek a tanítványa vagyok. Majd otthon sokkal többet, innen a távolból is minden jót kívánok és köszönöm a segítségét" - üzent Németh Ferenc egy rádióinterjúban, mivel az politikai okokból nem kísérhette el tanítványait. Benedek Ferenc nagyban hozzájárult Balczó András sikereihez is, hiszen ő fedezte fel a fiatal fiú tehetségét. Tanítványa volt még a világbajnok Maracskó Tibor, a világbajnoki ezüstérmes Villányi Zsigmond, Pajor Gábor, a junior-világbajnok Bodnár János és Dobi Lajos is. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1969-ben – László Istvánnal Magyarországon elsőként – öttusa mesteredzői oklevelet szerzett. Benedek Ferenc Tatán ismerkedett meg feleségével, Jutkával ahol a férfi névnapját ünnepelték. Judit már azelőtt rajongott az öttusáért, hogy megismerte a férjét. Élete végéig hű és támogató társai maradt, 45 évet töltöttek együtt.

Ferenc 1988-ban vonult nyugdíjba. 1992-ben megírta a "Gyújtogattam?! – Az öttusasport tüzét csiholtam" című könyvét, mely értékes visszaemlékezéseket, fotókat és hiteles öttusatörténelmet tartalmaz. 2013-ban díjat neveztek el róla, amelyet évenként adnak át egy kiváló csepeli öttusázónak. A csepeli évindítót minden évben Benedek Ferenc születésnapján rendezik meg a mesteredző iránti tiszteletből. Díjai, elismerései : • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1956) • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1972) • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1987) • Mesteredző (1969) • Bay Béla-díj (2003) • Gerevich Aladár Életműdíj (2004) • Tiszafüred díszpolgára (2004) • Csepel díszpolgára (2014)

• Dávid Sándor: Benedek Ferenc, aki a régen halott öttusát is túlélte • www.pentathlon.hu • Tőzsér László: Benedek Ferenc – öt plusz egy tusa • Csepel.info.hu