Pályafutása
Első jelentős nemzetközi sikere az 1959. évi luzerni Európa-bajnokságon nyert ezüstérem volt. Egy év múlva a római olimpián légsúlyban olimpiai bajnoki címet szerzett.
Az olimpiai arany története
Ha leküzdi a szeleburdiságát, józanul és megfontoltan küzd, sokra viheti. Így engedték el az olimpiára, és a szakvezetők azt állapították meg az argentin Botta elleni negyeddöntő után, nemcsak megfelelt az elvárásaiknak, hanem okosan és fegyelmezetten öklözött. Török a szovjet Szivko elleni döntő első menetét pontos horgaival hozta. A második menetben fordult a kocka, a harmadikban viszont nagy rohamot indított Béka, és a szovjetet csak a végső gong mentette meg a kiütéstől. "Azt mondtam magamnak, na, Béka, most aztán ne hagyd élni, adj bele mindent."
„Evés közben jön meg az étvágy. Amikor bekerültem a döntőbe, akkor gondoltam először arra, hogy első is lehetek, és akkor már nagyon akartam is első lenni. A döntő közben nem éreztem, hogy jobb vagyok. Nagyon kemény gyerek volt ez a szovjet. A második menetben egyszer azt hittem, sikerült megrendítenem. A következő pillanatban azonban akkora ütés ért, hogy egyszeriben észhez tértem" - értékelte a meccsét.
“„
Gránitgyári munkás
Az olimpia után légsúlyú Toldi Miklósnak nevezték az egyik cikkben, akkor tudhattuk meg, hogy a Gránit-gyár gipszműhelyében dolgozott. A fogyasztással mindig bajban volt, a győzelme után feljebb lépett egy kategóriával, de az 1964-es olimpián az első fordulóban kiesett.
A ring mellett maradt
1976-tól az Építők SC, 1978-tól 1981-ig a Csepel SC ökölvívó szakosztályának edzője volt. 1993-tól a magyar ökölvívó válogatott másodedzője, majd a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségének tanácsadója lett.
Díjai, elismerései
Kispestért-díj (2004)
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2008)[3]
Kispest díszpolgára (2010)
Emlékezete
Török Gyula ökölvívóterem (2015)